Kréta szubjektív szemmel - 2003. július 03-17. - Hazautazás (Írta: Kéri Katalin - Fényképezte: Ambrus Attila)
   


Hazautazás

(2003. július 17. — csütörtök)


      Ahogyan buszunk a Szoudai-öböl partja mentén suhant Chania felé, a virágok súlyától roskadozó leander-bokrok még egy utolsót integettek. Búcsúztak tőlünk az opálos kora délelőtti fénybe burkolózó magas hegyek, és szemünkbe villant újra meg újra a tenger kéklő víztükréről visszaverődő napsugár.

dscf0595.jpg
dscf0595.jpg
dscf0596.jpg
dscf0596.jpg
dscf0599.jpg
dscf0599.jpg

      Fájt felszállni a repülőgépre, összeszorult a szívünk, amikor lenéztünk a magasból Kréta egyre távolodó partjaira. Rossz volt elhagyni a szigetet, magunk mögött tudni a görögök nyugodt élettempóját. Hátradőltem az ülésemen. Kézitáskámból elővettem egy kis darab, krétai olívaolajos szappant. Beszívtam mélyen selymes illatát, és a hegyekre gondoltam. Az olajfa-ligetek nyugalmára, a kanyargós, kecske-járta ösvényekre, és arra, hogy vajon még meddig marad meg ilyen elevenen emlékezetemben ez a csodálatos kis földdarab...

dscf0601.jpg
dscf0601.jpg
dscf0603.jpg
dscf0603.jpg
dscf0605.jpg
dscf0605.jpg
dscf0607.jpg
dscf0607.jpg
dscf0608.jpg
dscf0608.jpg

      Most, pár hét elteltével, az itthoni nagyváros zajos mindennapjaiban, bokros teendőim közepette úgy gondolom, hogy emlékezni fogok rá mindannyiszor, ha szürke eső vagy fakó szomorúság von őszi didergésbe, ha nem látok elég mosolyt magam körül, és mindig eszembe jut majd, ha azt a szót hallom, hogy tenger. Az enyém lesz már örökre minden fűszála, minden vízcseppje és valamennyi illata...