Kréta szubjektív szemmel - 2003. július 03-17. - Egy kis "séta" Panormóból a Melidoni barlangba (Írta: Kéri Katalin - Fényképezte: Ambrus Attila)
   


Egy kis „séta” Panormóból a Melidoni barlangba

(2003. július 13. — vasárnap)


      Ezen a kellemes, krétai viszonyok között szokatlan, kissé felhős vasárnapi reggelen jó sokáig lustálkodtunk. Igazából azért, mert nem volt semmi ötletünk azzal kapcsolatosan, hogy hová menjünk. A Rethymnóból megközelíthető helyek többségére már eljutottunk, azokra a településekre pedig, ahol nem jártunk, vagy reggel 5 körül indul csak busz (brrrr!!!), vagy vasárnap egyáltalán nem megy oda semmi.

      Így a reggelt (11 körül) part menti sétával és fényképezéssel kezdtük, és mindazok, akik ilyen korán felébredtek, ugyanezt tették. Az egész part a Fortezza alatt tele volt egymást fényképező külföldi párokkal...

dscf0403.jpg
dscf0403.jpg
dscf0407.jpg
dscf0407.jpg
dscf0408.jpg
dscf0408.jpg
dscf0409.jpg
dscf0409.jpg
dscf0410.jpg
dscf0410.jpg
dscf0414.jpg
dscf0414.jpg

      Hosszas „vágyakozásom” eredményeként megkóstoltuk végre a kikötő melletti egyik étteremben az itteni jegeskávét, vagyis a frappét. Attila sok fagyival, én pedig cukorral és jéggel. Egyikünké sem volt igazán finom, ezt az 5 € jobb dologra is költhettük volna igazán...

dscf0404.jpg
dscf0404.jpg
dscf0405.jpg
dscf0405.jpg
dscf0411.jpg
dscf0411.jpg
dscf0412.jpg
dscf0412.jpg
dscf0413.jpg
dscf0413.jpg
dscf0415.jpg
dscf0415.jpg
dscf0416.jpg
dscf0416.jpg

      Utána kitaláltuk, hogy mivel 20 percenként megy busz Panormóba, menjünk el oda (jobb híján). kb. fél órás volt az út (1,75 € / fő), végig a tengerparti üdülőhelyeken, Perivolia, Platanias, Sfakakia s végül Panormo. Amikor a buszról leszálltunk, az Iraklion felé vezető új gyorsforgalmi út alatt megláttunk egy kis alagutat, oldalán a nyíl és a felirat: déli irányban 11 km a Melidoni barlang. Így hát elindultunk... Olajfák, kecskecsapatok és néha felbukkanó autók között vezetett az utunk, szerencsére viszonylag egyenes terepen, bár meglehetősen sok kanyarral. Próbáltunk stoppolni, de mindenki azt mutatta, hogy a szomszédos Roumelibe megy. Aztán elhagytuk a roumeli elágazást. Azután már nem mutattak semmit, csak elhúztak mellettünk... Végül egy fiatal fiú egy nyitott platójú kocsival felvett bennünket. Attilát a járgány áruszállító részébe, engem az utasfülkébe. Ő vitt el Peramáig. Azt leszámítva, hogy még a görög nyelvet sem igazán beszélte a sofőrünk, jól eltársalogtunk. Azon a kb. 4 km-en, amíg Peramáig az utasai voltunk, az volt a legfontosabb kérdése, hogy miért nem viselek karikagyűrűt, ha az Attila a férjem. Talán feleségül akart kérni, amennyire hevesen udvarolt, ez talán nem is képzelgés...

dscf0419.jpg
dscf0419.jpg
dscf0420.jpg
dscf0420.jpg
dscf0421.jpg
dscf0421.jpg

      Perama határában sikerült elköszönnünk tőle, azaz csak hittük, mert pár pillanat múlva újra előkerült és ajánlkozott, hogy a 4 km-re levő Melidoni nevű faluba is átvisz. Valószínűleg sohasem fogja nekünk megbocsájtani, hogy nemet mondtunk. Azaz nemet intettünk, hiszen Görögországban nem tanácsos „nem” szócskával kifejezni a tagadást, hiszen a „ne” az ő nyelvükön igent jelent. (A „nem” görögül ochi.)

dscf0422.jpg
dscf0422.jpg
dscf0423.jpg
dscf0423.jpg
dscf0424.jpg
dscf0424.jpg
dscf0425.jpg
dscf0425.jpg
dscf0427.jpg
dscf0427.jpg

      Átbandukoltunk Melidoniba, csodás kilátással a hegyekre. A falu határában tábla jelzi, hogy Kréta hagyományos falucskájában járunk, melynek komoly történelmi jelentősége van a görög históriában. A falu melletti cseppkőbarlangban lelte ugyanis halálát több, mint 300 nő és kisgyerek, illetve 30 krétai harcos 1824-ben, amikor a törökök rájuk találtak, és berobbantották a barlang bejáratát. A füstmérgezést szenvedett hősök csontjaira csak az 1830-as években akadtak rá, azok a barlang központi termében látható szentélyben őríztetnek. Ez a hely nemzeti emlékhely, a krétaiak szabadságszeretetének és hősiességének emléke, hasonlóan az Arkadi-kolostorhoz.

dscf0428.jpg
dscf0428.jpg
dscf0429.jpg
dscf0429.jpg
dscf0430.jpg
dscf0430.jpg
dscf0431.jpg
dscf0431.jpg
dscf0432.jpg
dscf0432.jpg
dscf0433.jpg
dscf0433.jpg

      A barlang európai uniós védettséget élvez, a falu központjából jól kiépített műút vezet a bejáratához. Az útikönyvek tájékoztatásától eltérően a belépőjegy 3 € (kivéve a 12 évesnél fiatalabb gyerekeket), és a barlangban az átlaghőmérséklet 18 C° fok, ami különösen hűvösnek tűnik a kinti tikkasztó forróság után. A barlang belseje szépen kivilágított, ám kicsit nehezen járhatóak (nyírkosak és csúszósak) a lépcsői, ami persze a cseppkőbarlangok esetében szokásos. Néhány szabályt be kell tartani a hely védelme érdekében, tilos például a dohányzás, és nem lehet táskát bevinni, illetve egyes barlangfolyosók balesetveszélyesek, ezért a közönségtől elzártak. A jeggyel együtt kis térkép is jár, melyen jelölik a barlang egyes részeinek nevét, például „Hősök terme”.

dscf0434.jpg
dscf0434.jpg
dscf0435.jpg
dscf0435.jpg
dscf0436.jpg
dscf0436.jpg
dscf0437.jpg
dscf0437.jpg
dscf0438.jpg
dscf0438.jpg
dscf0439.jpg
dscf0439.jpg
dscf0440.jpg
dscf0440.jpg
dscf0441.jpg
dscf0441.jpg
dscf0442.jpg
dscf0442.jpg
dscf0444.jpg
dscf0444.jpg
dscf0447.jpg
dscf0447.jpg
dscf0448.jpg
dscf0448.jpg
dscf0449.jpg
dscf0449.jpg
dscf0450.jpg
dscf0450.jpg
dscf0451.jpg
dscf0451.jpg
dscf0452.jpg
dscf0452.jpg
dscf0453.jpg
dscf0453.jpg
dscf0454.jpg
dscf0454.jpg

      A hely kétségkívül rabul ejti az embert, hátborzongató belegondolni, milyen borzalmas véget értek egykor a benne meghúzódó emberek. Pedig ez a barlang a régészeti leletek szerint már az ókortól szent hely volt, apró, itt feltárt figurák utalnak szentély jellegére.

dscf0458.jpg
dscf0458.jpg
dscf0459.jpg
dscf0459.jpg
dscf0460.jpg
dscf0460.jpg
dscf0466.jpg
dscf0466.jpg
dscf0468.jpg
dscf0468.jpg
dscf0469.jpg
dscf0469.jpg
dscf0455.jpg
dscf0455.jpg
dscf0456.jpg
dscf0456.jpg
dscf0457.jpg
dscf0457.jpg
dscf0470.jpg
dscf0470.jpg
dscf0472.jpg
dscf0472.jpg
dscf0475.jpg
dscf0475.jpg

      A barlangba felfelé vezető, kanyargós utat lefelé könnyebb volt megtenni. A faluból elindultunk Exandis nevű település irányába, kertek között, kecskeszótól hangos úton kellett lépdelnünk. Próbáltunk stoppolni, és szinte azonnal le is fékezett egy kis, piros kocsi. Egy német pár volt, akik Balira autóztak. Nagyon szívélyesek voltak (valószínűleg egykori stopposok) és a kiszemelt falunál le is tettek minket. Ott egy útkereszteződésben két öregember beszélgetett, akiktől engedélyt kérve le is fényképeztük őket. Az egyikük – horgolt fekete fejfedőben, cigarettával a bal kezében – olyan méltóságteljesnek, olyan büszkének tűnt, hogy emlékezetünkben valószínűleg mindörökre úgy fog megmaradni, hogy „a krétai”.

dscf0476.jpg
dscf0476.jpg
dscf0480.jpg
dscf0480.jpg

      Csak este, amikor a fényképezőgép kijelzőjén visszanéztük az aznapi fotókat, vettük észre, hogy az említett öreg bácsinak hiányzott térdtől lefelé a jobb lába. Talán valamikor, a 2. világháború idején veszítette el, hiszen a szigetért óriási harcokat vívtak a németek és a szövetségesek, és ebben jelentős szerep jutott a krétai partizánoknak is, természetesen a szövetségesek oldalán. A szigeten több katonai temető is látogatható, például Szouda közelében angol, ausztrál és német katonák sírjait is ápolják.

      Voltak olyan krétai falucskák a háború idején, amelyek lakosságát szinte kiírtották amiatt, mert a szövetséges erők katonáit a szárazföldről visszasegítették hajóikhoz vagy egyszerűen csak bújtatták.

      Kréta stratégiai jelentősége az ókortól fogva óriási, a Földközi-tenger egyik meghatározó láncszeme, hiszen három kontinens köthető össze segítségével.

      A „partizánféle” öreg kedvesen adott útbaigazítást Siripidiana nevű falu felé, és mi elindultunk, mert a térkép szerint egyedül ott tudtunk volna „átkelni” az Iraklion felé vezető autópályán. Az útbaigazítás valószínűleg jó volt, a térképünk léptéke azonban nem, mert szinte rögtön elértük az autópályát. Kb. 6 km-t bandukoltunk a szélén, szemben az iszonyú sebességgel száguldó autókkal. Szerencsére volt egy biciklis-sáv, így ott tudtunk menni. Balra csodálatos kilátás nyílott a hegyek és a völgyekben megbúvó apró falvak felé. Találtunk egy kicsi kápolnát is, és gyönyörködtünk Roumeli falu panorámájában.

dscf0482.jpg
dscf0482.jpg
dscf0483.jpg
dscf0483.jpg

      Végre, elértük a leanderekbe és bougainvilleákba burkolt tengerparti üdülőhelyet, Panormót. Kisétáltunk a kikötőjébe, megnéztük, hogyan bogozzák hálóikat a halászok. Vettünk gyrosz fűszert az egyik boltjában és másfél liter hideg narancslevet, amit azonnal eltüntettünk.

dscf0485.jpg
dscf0485.jpg
dscf0487.jpg
dscf0487.jpg
dscf0496.jpg
dscf0496.jpg
dscf0495.jpg
dscf0495.jpg
dscf0488.jpg
dscf0488.jpg
dscf0491.jpg
dscf0491.jpg
dscf0492.jpg
dscf0492.jpg

      Készítettünk pár szép képet a hatalmas hullámokat vető tengerről, és aztán megkerestük a buszmegállót, ami igazából Panormóban nincs is... Egy poros kis leállóhely van, semmi jelzés a megállóra vonatkozóan, és azt sem sikerült kiderítenünk, hogy hol kellett volna buszjegyet venni, a sofőr ugyanis mogorva dünnyögéssel seperte be a pénzünket, és „tickets no” felkiáltással kotort el bennünket az útból. Ami egyébként a buszközlekedést illeti, az itt Krétán nagyszerűen szervezett, legalábbis a jegyek ellenőrzése... Az ember általában csak akkor tud jegyet venni előre, ha az induló állomáson száll fel. Utána – sokszor menet közben – kalauz érkezik és ő árusítja a jegyet, a magyar szokásoktól eltérően a sofőrök ilyesmivel nemigen foglalkoznak. A kalauz(ok) után aztán ellenőr(ök) érkeznek, rádiótelefonos egyeztetés nyomán „gyűjtik be” őket egy-egy fánál vagy megállónál. Az ellenőrök egy hosszabb út során akár 2-3 alkalommal is ellenőrzik az utasokat (és a kalauz(oka)t).

dscf0500.jpg
dscf0500.jpg
dscf0501.jpg
dscf0501.jpg
dscf0503.jpg
dscf0503.jpg
dscf0493.jpg
dscf0493.jpg
dscf0499.jpg
dscf0499.jpg
dscf0497.jpg
dscf0497.jpg
dscf0494.jpg
dscf0494.jpg

      Krétán valószínűleg művészet lehet bliccelni a buszokon, ilyen sokszoros ellenőrzés közepette. És – szerintünk – van ennek a szervezettségnek egy másik magyarázata is: a munkalehetőségben nem túlságosan bővelkedő sziget így juttatja munkához a lakosságot.