Kréta szubjektív szemmel - 2003. július 03-17. - Megérkezés Krétára (Írta: Kéri Katalin - Fényképezte: Ambrus Attila)
   


Megérkezés Krétára

(2003. július 3. – csütörtök)


      A krétai nyaralás úgy kezdődött, hogy volt egy gyönyörű hetünk Rodoszon, 2002-ben... Ott (11 év nyugat-európai utazássorozat után) újra rabul ejtett minket a görög föld szépsége, a görögök kedvessége és vendégszeretete. Elbűvöltek az ókori civilizáció csodás maradványai, a középkori és a törökkori romok, Itália üzenete, és főként, mindenekelőtt a Johanniták építményei, a leanderek és bouggainvillea bokrok pompázatos virágzuhataga.

      A Johanniták nyomában Máltára készültünk, aztán valahogy mégis Krétán kötöttünk ki, lemondva a lovagokról. Ez nagyon jó választás volt!

      2 óra 20 perces kényelmes és nagyon kellemes repülőút után kis kört leírva leszálltunk Kréta régi (20. sz. eleji) fővárosának, Chaniának a repülőterére. Ott kedves idegenvezetőnő várt, Dani Ágnes, az Eurotours alkalmazottja, és egy „rettenetesen” krétai kinézetű buszsofőr, a szintén „rettenetesen” krétai állapotú, ám vígan suhanó buszával.

dscf0001.jpg
dscf0001.jpg
dscf0002.jpg
dscf0002.jpg

      Megkerültük a Szoudai-öbölt, ami egy jó hosszan benyúló tengerszakasz a Fehér-hegy sziklái között. A történelem során ez az öböl több csatát is látott, mert védettsége okán mindig, mindenki szerette volna megszerezni a kikötője feletti ellenőrzést. A part szintjétől a hegy tetejéig hármas erődrendszer védi. (Ma elzárt területen NATO támaszpont található itt.)

      Az öböl partján végig kanyarog az autóút, amelyet sok-sok ezer fehér és csodás rózsaszínű leanderbokor kísér szinte végig, Rethymnóig (kb. 60 km). Amikor nyaralásunk helyszínére megérkeztünk, tulajdonképpen a „szokásos” tengerparti kép fogadott. Csodálatos, kéklő víz, rengeteg pasztellszínű, 2-3 szintes nyaralóház, part menti sétány pálmafákkal és millió-millió pici üzlet meg étterem. A homokos parton napernyők százait ragyogtatja a nap, kékek, pirosak, zöldek, sárgák, alattuk a nyugágyakkal.

dscf0007.jpg
dscf0007.jpg
dscf0008.jpg
dscf0008.jpg
dscf0390.jpg
dscf0390.jpg
dscf0003.jpg
dscf0003.jpg
dscf0005.jpg
dscf0005.jpg

      Amikor a szálláshelyet megláttuk, tudtuk rögtön, hogy megint jól választottunk. Szinte az óváros szélén, alig 50 m-re a tengertől, közel a Velencei kikötőhöz, kedves család magánházában volt a szobánk, természetesen a 23-as. (Gyerekkorom óta ez a szerencseszámom!) A szoba erkélye a tengerre néző, fenyőfa bútorok, konyhasarok, pici fürdő.

dscf0397.jpg
dscf0397.jpg
dscf0402.jpg
dscf0402.jpg
dscf0134.jpg
dscf0134.jpg
dscf0135.jpg
dscf0135.jpg
dscf0406.jpg
dscf0406.jpg

      A háziak ouzóval és narancslével vártak, az előbbi ital számomra továbbra sem kedves, mivel az ánizs (édeskömény) az egyik vesegyógyszer alapanyaga is, és ez rossz emlékeket ébreszt mindig bennem...