Tavasz Franciaországban - 2004. március 31 - április 30. - Istenhozzád Franciaországnak (Írta: Kéri Katalin - Fényképezte: Ambrus Attila)
   


Istenhozzád Franciaországnak

      Franciaországot csakis azzal a gondolattal lehet elhagyni, hogy az ember megfogadja, ide még mindenképpen visszatér. Még el sem hagytuk Párizst, még csak a Gare de l’Est melletti afrikai és indiai boltokkal zsúfolt utcákban jártunk (a repülőtérre menet), máris arra gondoltunk, hogy vissza kell majd ide jönnünk. Olyan sokat kaptunk a francia fővárostól, Normandiától, a tájaktól, az emberektől, a könyvektől, hogy teljesen teli lett a szívünk. A francia sanzonok dallama, az ételek zamata, a tenger felől fújó vagy a Szajna partjain futó szél, az énekhez hasonló szép nyelv, az utolérhetetlen francia „charme” valamit visszavonhatatlanul hozzátett az életünkhöz.

      Belevette magát a lelkünkbe, mint Adynak és József Attilának, és annyi más honfitársunknak, akik valaha is jártak ott. Újra kell látnunk még ezt az országot, hiszen annyi tája vár arra, hogy megcsodáljuk: Bretagne, Provence, a Loire-menti kastélyok, az Ardennek, a Pireneusok, csodás városok, falvak és múzeumok. Addig is, amíg újra visszatérünk, szürke és fárasztó napjainkon normandiai almáskertekkel és a rouen-i tavaszban kavargó csodás, rózsaszínű virágszirmokkal álmodunk...

dscf0852.jpg
dscf0852.jpg