Tavasz Franciaországban - 2004. március 31 - április 30. - La Havre (Írta: Kéri Katalin - Fényképezte: Ambrus Attila)
   


La Havre

      A Szajna torkolatánál fekvő, hatalmas kikötő, mely Európa egyik legjelentősebb hajózási központja, nevében azt a jelentést hordozza, hogy „védett kikötő”.

      A város – éppen helyzetéből, stratégiai fontosságából következően – a 2. világháborúban szinte teljesen elpusztult, a romokból kellett újjászületnie. Régi műemléke ezért szinte alig maradt, az is inkább csak töredékesen. Az újjáépítés viszont olyan remekül sikerült, hogy a város – Rotterdam mellett – az európai városépítő mérnökök véleménye alapján a kontinens legjobban, legáttekinthetőbben felépített települése.

dscf0864.jpg
dscf0864.jpg
dscf0865.jpg
dscf0865.jpg
dscf0866.jpg
dscf0866.jpg
dscf0867.jpg
dscf0867.jpg
dscf0868.jpg
dscf0868.jpg
dscf0869.jpg
dscf0869.jpg

      Ezt a turista is érzi. Bár az egyhangú épületekből felhúzott utcasorok sokat levonnak az előbbi kijelentés értékéből, az utcák tényleg nagyon szellősek és jól átláthatóak.

      A vasútállomásról szinte nyílegyenes úton lehet eljutni Le Havre központjába, a hatalmas toronyházzal büszkélkedő városházához. Az épület mögött csodálatos park és Európa egyik legnagyobb tere terpeszkedik, a vele szemközti utcákban pedig a város bevásárló-utcái lüktetnek.

dscf0870.jpg
dscf0870.jpg
dscf0871.jpg
dscf0871.jpg
dscf0872.jpg
dscf0872.jpg
dscf0873.jpg
dscf0873.jpg
dscf0874.jpg
dscf0874.jpg
dscf0875.jpg
dscf0875.jpg

      A városháza tornyától a piac felé indulva juthatunk el pár perces sétával a tengerpartra. Le Havre-ban minden a tengerről szól. A part menti több kilométeres, gyönyörűen kiépített sétány jobb oldalon egy kis hegyoldalra kapaszkodik fel, ez Saint Andresse, a város előkelő üdülőnegyede, ahol például a franciák nemzeti büszkesége, az aranytorkú Sarah Bernhardt is tartott fenn házat egykoron.

dscf0876.jpg
dscf0876.jpg
dscf0878.jpg
dscf0878.jpg
dscf0879.jpg
dscf0879.jpg
dscf0880.jpg
dscf0880.jpg
dscf0883.jpg
dscf0883.jpg

      Bal felé fordulva pedig elérhetjük a személy- és teherhordó hajóknak kialakított kikötőket és medencéket. Percenként fut be egy-egy hajó, ami nagyon szép látvány.

      A vízzel szemben kilométereken át kissé unalmas, de gyönyörű nagy ablakokkal és erkélyekkel ellátott, a rövid vagy hoszabb nyaralásra érkező turistáknak kialakított szállóhelyek sorakoznak. A tengerpart kavicsos, sétányán szerda délelőtti ottjártunkkor is sok-sok felnőtt kocogott. A gyerekek pedig a parton kialakított játszótereken, sportpályákon futkároztak. Ebben a városban is azt figyeltük meg, hogy az emberek – még a rossz idő ellenére is – nagyon szeretnek a szabadban lenni és mozogni. A tenger mellett finom, párás a levegő, teljesen sós lett a szánk széle, ahogy ott sétáltunk. (Eszembe jutott az „És bőrünkön a só” című francia regény, mely az egyik kedvenc olvasmányom, igaz, hogy az Bretagne-ban játszódik. Régen „A szerelem fészkei” címmel adták ki, szerzője Benoult.)

dscf0885.jpg
dscf0885.jpg
dscf0886.jpg
dscf0886.jpg
dscf0887.jpg
dscf0887.jpg
dscf0888.jpg
dscf0888.jpg
dscf0889.jpg
dscf0889.jpg
dscf0890.jpg
dscf0890.jpg

      A kikötők bejáratánál számos zászló lobog, rengeteg nem-európai. A parton bal felé haladva értük el az ultramodern épületben található, Malraux-ról elnevezett képtárat. Az útikönyv alapján ugyan számítottunk rá, hogy itt is egy szép és jelentős impresszionista gyűjteményt találunk, de még ennél is kellemesebb élményben volt részünk: ezen a tavaszon, időszakos jelleggel itt állították ki számos impresszionista művész tengerről festett képeit! Csodálatosak! (A Le Havre-i parton egyébként több helyen is található egy-egy festményreprodukció, mégpedig azon a helyen, ahol 100-120 évvel ezelőtt egy-egy művész lefestette az adott partszakaszt. Nagyon érdekes látni, mi változott a festmény elkészülése óta az épületek és a part kapcsán. A tenger maradt ugyanolyan fenséges, ködös, párás, nagy hullámokkal partra futó, mint egykoron.)

dscf0895.jpg
dscf0895.jpg
dscf0891.jpg
dscf0891.jpg
dscf0892.jpg
dscf0892.jpg
dscf0893.jpg
dscf0893.jpg
dscf0894.jpg
dscf0894.jpg
dscf0896.jpg
dscf0896.jpg
dscf0897.jpg
dscf0897.jpg
dscf0898.jpg
dscf0898.jpg
dscf0899.jpg
dscf0899.jpg
dscf0900.jpg
dscf0900.jpg
dscf0901.jpg
dscf0901.jpg
dscf0902.jpg
dscf0902.jpg
dscf0903.jpg
dscf0903.jpg
dscf0904.jpg
dscf0904.jpg
dscf0905.jpg
dscf0905.jpg

      A képtárnak van jó néhány késő középkori és újkori darabja is, nem csupán francia, hanem híres külföldi festőktől is, és nagyon szép szobrok is.

      Szerintünk a képek külön érdekessége, hogy a tenger témája mellett milyen sok művész ábrázolta a normandiai legelőket és a teheneket. Ez persze nem is annyira meglepő, hiszen valóban megkapó látványt nyújtanak ma is, és határtalan nyugalmat árasztanak.

      A múzeumból – tovább haladva nyugat felé a tengerparton – elértünk arra a zsebkendőnyi kis területre, ahol épen maradtak a házak az 1944-es bombázások alatt. Kétszer-két kis utca csak ez, de nagyon hangulatos. Egy ódon, fával kirakott, érdekes udvarban álló itteni házban van a várostörténeti múzeum, amely az egykor Le Havre-on át is bonyolódó fűszer- és elefántcsont-kereskedelem emlékeiből is bemutat néhányat. A régi utcácskák bejáratánál áll ma is a halpiac. (Mit áll? Bűzlik!!)

dscf0906.jpg
dscf0906.jpg
dscf0907.jpg
dscf0907.jpg
dscf0908.jpg
dscf0908.jpg
dscf0909.jpg
dscf0909.jpg
dscf0910.jpg
dscf0910.jpg
dscf0911.jpg
dscf0911.jpg

      Kis, egymástól fallal elválasztott betonstégeken kínálják portékájukat a halászfeleségek. Van itt homár, rengeteg kagyló, naphal és megszámlálhatatlan fajta tengeri állat. És kígyózó sorok a friss csemegéért... A cserzett arcú, egykedvűen szemlélődő, combközépig érő gumicsizmás halászokból is láttunk egy-kettőt. A tekintetükből kitűnt, nem kevés fáradtságba kerül elvenni azt, amit a tenger „ingyen” nyújt.

dscf0912.jpg
dscf0912.jpg
dscf0913.jpg
dscf0913.jpg
dscf0914.jpg
dscf0914.jpg
dscf0915.jpg
dscf0915.jpg
dscf0916.jpg
dscf0916.jpg
dscf0917.jpg
dscf0917.jpg

      A halpiacról visszasétáltunk a modern híd közelébe, amely már a városközpontot jelzi, és az üzleti negyedet érintve elsétáltunk a Magas-város (Haute-ville) irányába, ahol csodálatos házikók állnak, mesebeli udvarokkal. Buszok és funikulár (fogaskerekű) is visz a magasabban fekvő részekre, mi – szokásunkhoz híven – gyalogoltunk. Így még több apró részlete elénk tárult ezeknek a különös, angolos hangulatot árasztó lakóházaknak.

dscf0918.jpg
dscf0918.jpg
dscf0919.jpg
dscf0919.jpg
dscf0920.jpg
dscf0920.jpg
dscf0921.jpg
dscf0921.jpg
dscf0922.jpg
dscf0922.jpg
dscf0923.jpg
dscf0923.jpg
dscf0925.jpg
dscf0925.jpg
dscf0924.jpg
dscf0924.jpg

      Kissé elkeveredtünk, így végül egy kedves francia lány segítségével jutottunk vissza az állomásra. Elég volt látnia, hogy tanácstalanul nézzük a térképet, máris mellettünk termett, és mosolyogva megmutatta, merre kell mennünk.

      Így tehát Le Havre-ban is – mint mindenütt Franciaországban – ismét találkoztunk az emberek páratlan udvariasságával és kedvességével.