Run

(Visszhang antológia ’95, FAOSZ, Gyöngyös, 1994., 17. o.)


© 1994 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


Lovasok vágtatnak a lelkemben,
És őrülten csapkodnak a füvek.
Száz nyilát lövi ki a pogány,
Véresen reszketnek a szívek.

Vijjog, messze hangzik daluk,
Csöpp kis alakom ül rét közepén.
Belém is lemerül a dárda,
Még egy vérző vesztes a harc mezején.

Te már régen mondod,
Veszteni nem tud senki sem.
Én sem vagyok rá képes,
De végre: lelkem megpihen.

S mondd, a győztesnek mivel jobb?
Ha dicső zászlaját tépi szél,
Boldog, lehet-e szívből, igazán,
Vagy örömről csak beszél?

Aki legyőz minket, én nem irigylem.
Az ördöggel a verseny hiába.
Vesztesek vagyunk mi, mindahányan.
Kinek kell még szívünk maradványa?



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()