Halk szonáta négy tételben

(Visszhang antológia ’95, FAOSZ, Gyöngyös, 1994., 12-14. o.)


© 1994 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


Tavasz
        Fehér virágokat tárnak ki a bokrok,
        Sárga szirmaikat hullajtják a fák,
        Messze csalogatnak citromos illatok,
        Pompás tavasz van, miért gondolok rád?

        Zöldes messzeségek, hullámzó tengerek,
        Édes narancstól roskadozó ágak,
        A napjaim mind vidámak, melegek,
        Boldog lehetnék, de egyre csak várlak.

Nyár
        Hej, regö-rejtem,
        Olyan szarvast leltem,
        Gyöngy a szeme,
        Hajaszála
        Csillagokhoz lebben.
        Kényes-fényes fajta,
        A szerelmem rajta,
        Hogy megleltem,
        Elvesztettem,
        Soha utol
        Nem érhetem,
        Hágott tavaszomra.

        Hej, regö-rejtem,
        Nevedet elrejtem,
        Szívemet elejtem,
        Röpíts égig engem!

        Messze-messze nézek,
        Fogott-e az ének?
        Nevemmel igézlek,
        A nyomodba lépek,
        Ha más mezején
        Járnál,
        Akkor is kívánjál!
        Regö-regö-rejtem.

Ősz
        Minden tudta már,
        hogy ők jönnek.
        A fapallók nyikorogva
        meghajoltak.
        Biccentett kalapjával
        a vén torony,
        a padok köszöntőt
        sóhajtottak.

        Senki sem tudta még,
        hogy miért jönnek.
        Ámulva nézték őket
        apró bogarak.
        Közelebb hajoltak
        az ágak, és
        alacsonyan szálltak
        a madarak.

        Csak ők tudták,
        hogy hová mennek.
        Az őszben lelkük
        egy cseppet pihent.
        Csupa zene volt a
        hallgatásuk,
        nélkülük mindenre
        rászakadt a csend.

Tél
        Fehér hó takarja megint az utakat,
        De nemcsak ezért nem talállak.
        Többé nem szerethetlek már téged,
        Havas rétemen rút varjak járnak.

        Hull, szakad a hó, betemet,
        Lelkem képzelt völgyedben szánkáz.
        Neved a vihar kéményembe fújja,
        Véd, de el is zár tőled ez a ház.

        Síkos a jég, fagyott a világom,
        Esik a hó, s most nem kell énekelnem.
        Ha tavasz lesz, tán végre megértem:
        Az Egyetlen Érzést meg kell érdemelnem...



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()