Vadászat a muzulmán Spanyolországban

(Ninmród, 1997/6. sz., 13. o.)


© 1997 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


      711-ben a két pártra szakadt vizigótok egyik vezére, Vitiza Afrikából segítségül hívta a muzulmánokat, akik fokozatosan megvetették lábukat az Ibériai-félszigeten. Elszakadtak Damaszkusztól, és előbb az emirátus, majd a kalifátus jelentette hatalmuk igazi kiterjesztését az általuk Al-Andalús-nak nevezett dél-spanyol területeken.

      A IX-X. században, amikor a spanyol-arab kultúra virágkorát élte, számos krónikás és utazó jegyezte le a muzulmán mindennapi élet jellegzetességeit. A korabeli forrásokból – a magasszintű tudományos eredmények mellett – így megismerhetjük az arabok étkezési szokásait, viseletét, szórakozási formáit. Több régi írásból kiderül például az, hogy milyen kedvelt és elterjedt időtöltés volt körükben a vadászat. Elsősorban az andalúziai uralkodó és kísérete, illetve az arisztokrácia tagjai éltek ezzel a szórakozással. A Cordoba körüli földeken és a Guadalkivir folyó mentén telente vadlibára, vadkacsára és mindenekelőtt darvakra vadásztak a kilovagló arab uraságok. A IX. századtól egyre gyakrabban betanított sólymokat használtak a vadászathoz, ahogyan a korabeli költeményeikből kiderül. A sólymok betanítása nagyon elterjedt volt, miként erről egyes földrajzi nevek is tanúskodnak [Alvayázere (= al-bayazira) nevű hely Portugáliában, vagy Granada Albaicín (= al-bayyazin) nevű híres negyede]. Különböző városokban más és más módszerekkel tanították a sólymokat, amely állatok általában nagyon gyorsak voltak, szempillantás alatt rávetették magukat kiszemelt áldozatukra.

      A kutyás vadászat is elterjedt volt az arabok körében, főként a Sierra Morena lejtőin rendeztek nagy hajtóvadászatokat, amikor is vaddisznókat, szarvasokat és őzeket ejtettek el vadászkutyáik segítségével. A felhajtott vadakat késsel ölték meg, ami igen nagy ügyességet kívánt a vadászoktól. Az uralkodók néha több napot is töltöttek egy-egy vadászaton, és ezeket az eseményeket nem csupán az írott források, de a képzőművészeti alkotások is megörökítették, mint például a pamplonai katedrális elefántcsont faragványa.



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()