A számvetés ideje
— Vallás és Közösség —
(Főszerk: Tibori Tímea)
(Kultúra és Közösség, 2001/4 – 2002/1.)

(In: Iskolakultúra, 2002/2. sz.) 117-119. o.


© 2002 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


[Recenzió]

      Beköszöntött a 3. évezred második éve. Túljutottunk már az ezredvég okozta különös hangulaton, tollunk engedelmesen kanyarítja a múlt századihoz képest szokatlan kezdetű évszámokat. Gondolataink azonban gyakran időznek a múltban és lelkünk mélyén érezzük, hogy nem léptünk még túl a számvetés idején.

      Így vélik ezt a Kultúra és Közösség (KÉK) című, igen nívós folyóirat legújabb számának szerzői és maga a tematikus szám társszerkesztője, S. Szabó Péter is. A művelődéselméleti lap ugyanis egyfajta összegző áttekintést nyújt a magyarországi nagyobb vallásokról és az általuk teremtett közösségekről. A folyóirat bevezetőjében olvasható, hogy kiemelt szerkesztői szempont volt az, hogy minden vallásról olyan személyek írjanak, akik beletartoznak az illető vallás közösségébe, vagy legalábbis szimpatizálnak vele, és nem kívülálló, az adott hit által nem megérintett „objektív” kutatók. A szerzők ilyenféle kiválasztása gyümölcsöző ötlet volt, hiszen így a leginkább tudományos igénnyel megírt tanulmányokon is átragyog szerzőik vallásos elhivatottsága, illetve a mindennapok történéseit bemutató szubjektív beszámolók is fontos valláselméleti és vallástörténeti adalékokká emelkednek. A folyóirat él és lélegzik, valamennyi benne foglalt vallás kapcsán érezzük annak közösségépítő és léleknemesítő erejét. Kivételes olvasmány ez.

      A válogatás első nagyobb egysége a különböző keresztény közösségek, a katolicizmus, a protestantizmus és az ortodoxia világméretű építkezésének legújabb fejleményeit mutatja be. Az ökumenét, melynek kimunkálása nemcsak hidakat teremt, de törésvonalakat is felerősít a kereszténység nagy ágai között. Hittudósok elemzik e részben az 1999-es keltezésű augsburgi ,Közös Nyilatkozat’-ot és a Vatikánban 2000-ben kiadott ,Dominus Jesus’ szövegét. Olvashatunk továbbá Szent István királyunkról, akit 2000-ben kanonizált – „példátlan történelmi pillanatban” – a keleti ortodox egyház, valamint hazánk első püspökéről, Hierotheosról.

      A zsidó vallásról és magyarországi közösségeiről írván a neves szerzők történelmi-politikai áttekintést is nyújtanak a folyóirat második fejezetében, valamint érdekes tanulmányt lelhetünk a Zsidó Egyetemről. Továbbgondolásra és megoldásra vár az ebben a részben felvetett párbeszéd kimunkálása zsidók és keresztények között. A modernitás és a hagyomány együttesen jelenthet kilábalást korunk problémáiból, olvashatjuk többféle megfogalmazásban is a folyóirat ezen oldalain.

      A globális etika kialakítása együtt kell járjon a kultúrák sokszínűségének megőrzésével és azzal, hogy minden egyes emberi közösség lehetőséget kapjon értékeinek megmutatására, hagyományainak megtartására. A közeledés így más vallások kapcsán is fontos. Az előttünk álló évezred egyik nagy kihívása például az iszlám kultúrájának alaposabb megismerése. A Föld népességének mintegy egyhatoda vallja muszlimnak magát, közülük Magyarországon néhány ezer, Európában viszont több millió hívő él, s számuk dinamikusan növekszik. Az iszlám megismeréséhez ez a folyóirat – néhány más, mostanában megjelent értékes kiadvánnyal együtt – nagyban hozzájárul, amit nem lehet eléggé üdvözölni egy olyan időszakban, amikor különböző médiumok ál- vagy féligazságokat közvetítenek az iszlám alaptanításairól.

      Az utóbbi évtizedben nem csupán a iszlám, hanem más nagy világvallások követőinek élete is jobban ismertté vált Magyarországon. Bár közösségeik már a rendszerváltás előtt is léteztek országunkban – a buddhistákat például az egyik történeti tárgyú tanulmány szerint előszeretettel állította „kirakatba” a szocialista rendszer –, a buddhizmus és hinduizmus különböző irányzatainak követői az elmúlt években azonban sokkal szabadabban tevékenykedhettek. Kiszélesítették könyvkiadási hálózatukat, intézményesítették képzési formáikat, imahelyeket emeltek, kialakították sajátos élettereiket és közösségeik beilleszkedtek számos magyar település mindennapi életébe. Az iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus kapcsán a folyóiratban szereplő írások áttekintést nyújtanak e vallások hitvilágáról, főbb jellemzőiről is, a magyarországi közösségszerveződés áttekintése mellett.

      Rendkívül gazdag, sokszínű, egymással feleselő vagy éppen egymásnak békejobbot nyújtó tanulmányok kincsestára ez a lap. Helyenként hézagos, időnként kisebb ismétlődéseket felmutató, de töredékességében is nagy ívű alkotás. A benne szereplő írások önmagukban is további keresésre, tudásunk gyarapítására ösztönöznek, a tanulmányok végén fellelhető bibliográfiai tételek pedig megadják ehhez a kapaszkodót. (A kötet teljes bemutatásához tartozó információ még, hogy utolsó részében – a vallásokkal kapcsolatos tanulmányoktól függetlenül – három, a felnőttoktatásról szóló tanulmány is szerepel.)

      A Kultúra és Közösség itt bemutatott száma sikeresen szólítja meg korunk emberét, akire mindenhonnan zúdul az információ, aki telve van félelmekkel és szorongással, mert konfliktusokkal bőven terhelt világot lát maga körül. Ebben a modern világban például éppen az évezredeken átívelő, minden vihart átélt nagy világvallások jelenthetnek segítséget a magára maradt lelkeknek, a „hangtalanul vacogó” szíveknek. A vallások közötti párbeszéd pedig fontos bolygónk megőrzése, a béke minél szélesebb térnyerése érdekében. Mert ezen vallások mindegyike békességre szólít, erkölcsös életvitelre nevel és az emberi élet tiszteletére tanít.



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()