Áll előttünk nyolc virágszál
— Nők a magyar történelemben —
(Szerkesztette: R. Várkonyi Ágnes)
(Zrínyi Kiadó, Budapest, 1997.)

(Napi Magyarország, 1998. február 14., 18. o.)


© 1998 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


[Recenzió]

      Ki volt a „jámborság rózsája”, „Magyarország virága”? Hogyan gyógyítgatta barátait a XVII. századi iszapfürdőkben Poppel Éva, aki bolondult a virágokért és Balassi virágénekeiért? Milyen élet jutott a szép Nyáry Krisztinának, aki olyan korban élt, mikor a férfiakat nősüléskor jobban izgatta a lányok hozománya, mint rózsás arca? – Sosem kapnánk választ ezekre a kérdésekre, ha nem emelnénk le a polcról egy csinos kötésű, szürke könyvecskét, amelynek címlapjáról Zrínyi Ilona mosolyog ránk.

      Noha egyes híres (vagy hírhedt) nők életrajza már az ókortól fogva lejegyzésre került, igazából csak a múlt század második felétől mutatkozott nagyobb érdeklődés az efféle témák iránt. Ennek magyarázata elsősorban a nők műveltségi szintjének emelkedésében keresendő. A 100 évvel ezelőtti Magyarországon is jelentősen megnövekedett az írni-olvasni tudó hölgyek száma. Mint potenciális olvasóknak, elsősorban nekik íródtak (és íródnak ma is) a társasági lapok női életutakat bemutató cikkei és az életrajzi könyvek. A századelőn elsősorban a neves művelődéstörténész, Takáts Sándor műveiből merítettek ismereteket és példát az olvasó nők, az újabb időkben pedig Kertész Erzsébet és mások – kutatásokra alapozott – irodalmi művein keresztül válhattak kedves ismerőseinkké a régi magyar nagyasszonyok.

      Mostanában történészeink – akik között egyre több a nő – gyakorta fordulnak a nők és gyermekek története felé, csakúgy, mint a világ más részein. Világszerte újra reneszánszukat élik a múlt – vagy éppen a jelen – kiemelkedő asszonyainak élettörténetét tárgyaló művek. E sorba tartozik az R. Várkonyi Ágnes szerkesztésében megjelent válogatás is, amelyben nyolc neves magyar hölgy biográfiáját olvashatjuk. A bemutatott asszonyok között vannak ismertebb személyiségek, mint például Lorántffy Zsuzsanna, Árpád-házi Szent Erzsébet vagy Zrínyi Ilona, de olvashatunk más, kevéssé közismert nőkről is, többek között az orvoslásban jeleskedő Batthyány Ferencnéről.

      A kötet tanulmányait más-más kutató írta, ebből következik az egyes fejezetek nyelvezetének, szerkezetének különbözősége. Ez azonban nem zavaró; az alkotó képzelet sokszínűségének megnyilvánulása. A fejezetek végén megadott jegyzetek és bibliográfiai utalások formájának összehangolása azonban kívánatos lett volna, mert ahány életrajz, annyiféle hivatkozási módszer található a kötetben.

      Ez a „szépséghiba” azonban könnyen felejthető, ha végiglapozzuk a kötet lehelet-finom illusztrációit, Budai Tibor nőies grafikáit. És különben is! Végre egy könyv, amely igazán tartalmas élményt kínál a női olvasóknak. (Vitathatatlan, hogy nekik szánták, hiszen még a címe és belső borítása is rózsaszínű!) Ez a kötet a magyar történelem nyolc virágáról, olyan asszonyokról szól, akikkel lehet azonosulni, akiknek élettörténetéből erőt lehet meríteni, ha már álmainkban sem rózsásak a felhők.



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()