Az 1860-as években az oktatás kettős rendszerének határozott kiépülése történt Ausztráliában. Léteztek egy kézben lévő egyházi vagy magániskolák, és kormányzati iskolák.

      Mindez még így együttesen sem volt elég, hogy a növekvő népesség szükségleteit kielégítse. Sok gyerek csak néhány évet töltött el az iskolában, és fiatalon kimaradt. Számos gyerek – főként vidéken – egyáltalán nem járt iskolába. A tanárok gyakran rosszul képzettek voltak és egyáltalán nem volt gyakorlatuk. Gyakran csak a gyermekfelügyelő szerepét töltötték be. A tanulók a három „R”-t tanulták (olvasni, írni és számolni = reading, writing, ’rithmetic) és a saját társadalmi helyzetüknek megfelelő viselkedést – „mindent a maga idejében és helyén”. Sok osztály túl nagy volt, és a tanárok testi fenyítéket alkalmaztak, hogy fenntartsák a szigorú ellenőrzést.

      Az egyházi iskolákban a tanulókat bevezették a felekezet hitébe, mely partikuláris iskolákat irányított, pl. a katolikus iskolák a katekizmusra, az imádkozásra, Szűz Mária tiszteletére, a pápának és az egyházi hierarchiának való engedelmességre helyezték a hangsúlyt.

      A kormányzati iskolákban a papok és a lelkészek szintén szenteltek időt arra, hogy a gyerekekkel megismertessék saját egyházukat.

---

Ronald Laidlaw: Australian History, Yarra Valley Anglican School
      (Victoria, 1991.) 161. o.