Kéri Katalin: A tudás kapui (Szöveggyűjtemény) (JPTE-PSZM - Tárogató Kiadó, Budapest, 1995.)
XVII. – XIX. század
[98] HUGO A NAGYAPASÁGRÓL


Szeretek egy gyereket, s egy vén bolond vagyok.
– Nagyapa? – Mi az? – Elmennék. – Hová akarod?
– Ahová tetszik. – Gyerünk. – Inkább nem megyek.
– Maradunk. – Nagyapa? – Mi az? – Lesz eső? – Remélem nem.
– Essen, akarom! – Miért, gyerekem? – Azért essen,
Hogy babom a kertben kihajtson. – Csak az Isten,
     Ki esőt fakaszt. – Jól van, hát ő fakasszon!
     – De mi lesz, ha nem akar? – De én akarom!
     Ha játékom eltöröm, Isten akkor sem szól rám,
     Így hát... – Igaz. Lehet, hogy haragszik tán,
     De megvagyunk nélküle. – Az eső miatt? – Igen,
     De jöjj, kérjünk egy kannát iziben,
     S csináljunk jó esőt. – De hol? – Babod töviben.

Fordította: Kéri Katalin

Morceaux choisis de Victor Hugo – La famille
      (Évreux, Paris, é. n.) 138. o.