Végállomás Madrid – Barajas

(Horizon 2000/2. sz., 5. o.)


© 2000 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens

Győztes írások

      Magazinunk 1999-ben folyamatosan meghirdetett pályázata arra adott lehetőséget, hogy olvasóink, utasaink – írásos pályaművek formájában – másokkal is megoszthassák érdekes és kellemes, repüléssel kapcsolatos kalandjaikat. Szerkesztőségünkbe számtalan kiváló írás érkezett, így nem volt könnyű a választás. A pályázati kiírás magyar és angol nyelvű műveket várt, melyek közül egyet-egyet tüntetett ki legjobbként. A beérkezett írások közül több is a nagyközönség elé kerül majd. A legélvezetesebb pályaműveket kis könyv formájában megjelentetjük. A két győztesnek pedig ezúton gratulálunk! A magyar nyelvű pályázat győztese, a pécsi Kéri Katalin egy két személyre szóló Budapest-New York-Budapest Malév-repülőjegyet nyert, valamint három éjszakára szóló szállodai elhelyezést a Malév Air Tours jóvoltából.
      Az angol nyelvű pályázat győztese Mr. S. J. Payne-Roberts (Egyesült Királyság, Warwickshire). Számára a Malév egy két személyre szóló London-Budapest-London repülőjegyet biztosít, a Hyatt Regency Szálloda pedig három éjszakára látja vendégül a győztest a magyar fővárosban.
      Nyár volt. Szépséges, sziporkázó nyár. Hátradőltem az ülésen, és vártam, hogy felgyorsítson a gép, testemet átjárta a sebesség mámorító érzése. Ráálltunk a kifutópályára, és a pilóta pillanatokon belül, felemelte a repülőt. Ott lebegtem már ég és föld között, múltam és jövőm összegabalyodó fellegeiben.
      Néztem a zöldes-sárgás vidéket, az alattunk kanyargó nagy folyót. Úgy éreztem, magam mögött hagyok mindent, a gyerekkorom minden kékjét, zöldjét, a tágas kerteket, habos felhőket. Ahogy szálltunk, eltűntek a nyugodt mezők, elmaradoztak az apró házak, és szélsebesen távolodott tőlem korábbi életem. Lehunytam a szemem és azt képzeltem, hogy mindent újrakezdhetek. Tisztának és súlytalannak éreztem magam, összezsugorodó múlttal és egyre tágabbra nyíló jövővel.
      Sosem mertem remélni, hogy egyszer, felszállok erre a gépre. Nem hittem, hogy árvaságom egyszer véget ér. Bár talán mégis... Titkon mindig reméltem, hogy egyszer Madridba repülök, majd, és találkozni, fogok vele. Vele, az apámmal. Az apámmal, akit még sohasem láttam.
      Nagy azúrkék tengerek jöttek, cérnaszálnak látszó kis fehér hajókkal. Magas, komor hegyek, hófödte csúcsok felett szálltunk, és egyre hevesebben kalapált a szívem. Aztán a táj újra megváltozott. Vöröses földek terültek el alattunk, és még a hideg ablaküvegen át is éreztem, milyen meleg lehet odalenn.
      Nem láttam, fákat, nem láttam folyókat, mégis magaménak éreztem a tájat. Lélekben mindig ide tartoztam. Szenvedélyes volt a kép, izzó, nyugtalanító és felkavaró. Egy darab voltam én is belőle, egy csepp Spanyolország véréből, egy homokszemnyi a félsziget talajából. Egy keserves dallam, amit túl messzire repített a szél... Egy leheletnyi élet, amelyet évtizedekre elszakítottak az övéitől.
      Ahogy a gép landolt, összeszorult a mellkasom. A kerekek puha koppanással értek a betonra. Előttem állt hátralévő életem kapuja. És ott várt a kapuban az apám.
      Az apám, akit sohasem láttam.

A novella angol nyelven



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()