Manuel Machado, a romantikus sevillai költő

(Új Arc, 1994. május-június, 12. o.)


© 1994 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


      Ha azt a varázslatos szót halljuk, hogy Sevilla, azonnal nekilódul a képzeletünk. A közelmúlt történései miatt eszünkbe jut a világkiállítás, szemeink előtt megjelennek a tüzes andalúz lányok, és a szépséges táj. A televízió közelünkbe hozza az andalúz zene és tánc lüktetését, de gondolunk-e valaha azokra a költőkre, akiket ez a város adott a világnak? Megismerhetünk-e egy népet, ha nem ismerjük sóhajait, ha nem ér el fülünkhöz és szívünkhöz a költészete?
      Manuel Machado 1874-ben látta meg a napsütötte Sevilla egét, később párizsban és Madridban élt, de sosem felejtette el szülőföldjét, költeményeiben mindig andalúz tájakon járt, megőrízte és felhasználta az ottani folklór elemeit. „Félig cigány, félig párizsi” – mondta Machado a saját költészetéről. Versei romantikusak, mégis modernek. Szerelemről, történelmi alakokról (pl.: Cid, IV. Fülöp, a konkvisztádorok), életről és halálról szólnak, időn és téren átívelőek. Szinházi darabokat is írt, testvérével, Antonioval közösen.
      Verseiből szeretnék átnyújtani most egyet az olvasóknak, hogy meleg nyári estéken e költeményből ihletet merítve bejárhassák álmaikban vagy a valóságban Sevilla és a szwerelem csábító tájait.
Manuel Machado
La pena

A bánat
(Fordította: Kéri Katalin)

Nagy-nagy bánatom van,
Mely bánat elől én
Kitérni nem tudtam.

Jött, ahogy jött,
Nem tudom, honnan,
Mint víz a tengerbe,
Virág a tavaszba,
Ahogy fák közé szél suhan.

Jött, és itt maradt
Belül a szívemben,
Mint zöld citromhéj,
Olyan ez a nagy keservem.

Mint folyondár indái,
Át-meg átfon ez a bánat,
Vérem viszi sebesen,
Ereimben szerte árad.

Nem tudom, hová,
Azt sem tudom, merre tér,
Összecsomóztam a bánattal magam,
Anélkül, hogy tudtam volna én...



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()