(Baranya – Történelmi Közlemények 1994/95. VII-VIII. évf., 197-221. o.)

---

© 1995 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens

---

Az iskolák eredete
      Baranya megye kisiskolásainak 1868 előtti történetével számos kutató foglalkozott, akik munkáikban feldolgozták a katolikus iskolák történetét is, némelyek egészen a kezdetektől.^[1]

      Baranyában az iskolahálózat kiépítése – Sándor László kutatásai szerint – II. József uralkodása alatt vett nagyobb lendületet. „Az elavult, szegényes, düledező iskolaépületeket sok helyen lebontották, és egészséges fagerendákból állókat készítettek helyette. Gyakran találkozhatunk kőalapú tömésfalas, sőt égetett téglás iskolákkal is. 1780 és 1845 között 45 iskola épült.”^[2] Kanyar József kimutatásai szerint^[3] 1846/48-ban 175, 1869-ben pedig 397 népiskola volt Baranyában, a növekedés 126,85%-os, ami magasan felülmúlta a régió másik három megyéjében tapasztalható fejlődést, valamint ebben a megyében volt legalacsonyabb 1869-ben az egy tanteremre jutó tankötelesek száma, jóllehet még mindig magasabb volt a törvényben előírtnál (64,1 a 6-12 évesek és 94,3 a 6-15 évesek esetében.)

      Petrovich Ede a Canonica visitatiók alapján vázolta Baranya megye reform-kori népoktatásügyi helyzetét, községenként leírva az iskolaalapítás évszámát, az iskola állapotát.

      1869/ben – Kanyar József kutatásai szerint^[4] – a Pécsi Római Katolikus Egyházmegye Baranyában található kisiskolái eredetüket tekintve különböztek (1. ábra).

      Érdemes felidézni néhány katolikus iskola építésének körülményeit, alapításának évszámát, híszen ezek az épületek 1868 után gyakran alkották a felújított vagy kibővített iskolák magvát. Abaligeten például 1787-ben épült az iskola, 1 tanteremmel, Bánban 1798-ban, Bodolyán 1805-ben, Kisfaludon 1797-ben, Sárokon pedig 1817-ben.^[5] Bellyén „az épület 1791-ből való, van benne 3 terem, a nagyobb a lakás, a kisebb az iskola számára, a 3. raktár. Náddal van befedve”.^[6] Sásdon a plébániának kezdetben egy iskolája volt, az 1820-30-as évek táján keletkezett a meződi, vargai és környéki iskolák, 1880/1-ben a vásnoki.^[7]

1. ábra A Pécsi Róm. Kat. Egyházmegye Baranya megye területén lévő népiskoláinak száma, alaptásuk időszakai.

(Forrás: Kanyar József: Népoktatása Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában – 278. o. részlet)
* Nem csak baranyai iskolákra vonatkozó adatok (pl.: Potony, Lakócsa, Tótújfalu, Almásk., Boldogasszonyfa)

      Udvardon 1854-ben nyílt meg az első iskola. „Tipikus parasztház volt, amelyet a község némi átalakítás után erre a célra bérelt.”^[8] Szemelyben is valószínűleg ebben az évben épült fel az iskola, legalábbis a község kiadásairól tanúskodó dokumentumok szerint.^[9] A baari katolikus iskola eredetéről egy 1893-as irat 1. §-a nyújt tájékoztatást, ennek alapján a községben az első iskolaház 1811-ben épült, ezt azonban plébánia-lakássá alakították, és ekkor a falu „a szomszédos sáros utczában egy paraszt belső telket házzal együtt vásárolt, melyet tanítói Lakássá s iskolává alakított; de a vályogfal és szalmatető csakhamar romlásnak indulhattak”, amint erről az 1829. évi egyházlátogatási irat vall.^[10] Szent-Dienes és Ranódfa közös iskoláját 1866-ban építette a hitközség, 320 frt költségen, Jakabfaluban 1859-ben (1400 frt), Laskafaluban 1857-ben (6000 frt), Maisson 1864-ben (1000 frt), Borfádon 1860-ban (4861 frt), Kis-Budméron 1868-ban, Rác-Töttösön 1856-ban, Német-Egregyen 1857-ben épült fel az iskola^[11] (2. ábra és 3. ábra) Egerszegen 1860-ban nyílt meg az iskola, Egerszeg, Hegyszentmárton és Tengeri községek építették a kántori lakással összefüggő, egytantermes, közös bejáratú épületet.^[12]

2. ábra Kimutatás az iskolák építéséről, átalakításáról (az 1881-es schematizmus alapján)

*      Az átlagköltség adata nem ismert
**    Zárójelben a költség ismert összetevőinek száma
*** A vizsgált adatok pontos évszáma nem ismert

Az iskolák száma, állapota, iskolaépítkezések és bővítések
(1868-1914)
      A római katolikus elemi iskolák számáról nehéz megállapításokat tenni, ennek legfőbb oka az, hogy a tanfelügyelői jelentések és a népszámlálási adatok nem tüntették fel ezek számát külön, vagy ha igen, akkor népiskolákról készültek összeírások, és nem csak az elemi tanintézetekről.

      A schematismusok kezelhetőek legmegbízhatóbb forrásként a katolikus elemi iskolák számát illetően, e szám meghatározása azonban segítségükkel sem könnyű, hiszen bizonyos években hiányzott belőlük az oktatási intézményekről szóló kimutatás.

      Az iskolák számát tekintve az 1869-es állapothoz képest az 1870-es évek elején kisebb visszaesés volt tapasztalható. Kanyar József adatai alapján 1869-ben 397 népiskola volt Baranyában, ebből 369 voltfelekezeti elemi iskola és 3 községi.^[13]

      Több elsődleges és másodlagos forrásból kényszerültem adatokat gyűjteni az iskolák számára vonatkozóan, adataim bizonyos esetekben nem pontosak, ennek okát jelöltem (4. ábra). Az 5. ábra pedig mutatja azokat a róm. kat. hitközségeket, ahol 1878-ban nem volt iskola (5. ábra).

3. ábra Település szerinti kimutatás az iskolák építéséről, átalakításáról (az 1881-es schematizmus alapján)

*      A költség nem ismert
**    Pölöske iskoláját kétszer javították, Összesen: 700 Ft
*** A vizsgált adatok pontos évszáma nem ismert

      Az 1868. XXXVIII. tc. 27-28. §-a részletesen rendelkezett arról, hogy milyen kívánalmaknak kell megfelelniük az iskolák épületeinek, külső és belső állapotuknak. Eszerint „Az újonnan építendő iskolaépületek egészséges helyen épültek, szárazak s a gyermekek létszámához mérten (egy teremre 60 gyermeket, s minden gyerekre legalább a 8-12 m² lábnyi helyet számítva) elegendő számú tágas, világos és könnyen szellőztethető tantermekkel legyenek ellátva.”^[14]

      Baranya megyében a legtöbb kisiskola ekkor még nem érte el a kívánt színvonalat abban a tekintetben, kivételt valóban csak az újonnan épített iskolák többsége képezett. „A tudás háza” a legtöbb községben – különösen a kis lélekszámú, általános szegénységben, rossz gazdasági viszonyok között tengődő falvakban – nem volt megfelelő állapotú. A legkülönbözőbb forrásokkal alátámasztható az az általános kép, melyet Sirisaka Andor festett 1896-ban – az 1870-es évek baranyai iskoláiról: „Az iskola-épületek, néhány községet kivéve, igen szerények, sőt némely helyen czélszerűtlenek. A legtöbb iskola utobbi időben cserépzsindelyes tetővel, szilárd anyagból készült; de itt-ott találunk még szalma fedelű viskókat is.”^[15]

4. ábra Római katolikus elemi iskolák száma a schematizmus alapján (zárójelben az összes népiskolák száma Baranyában)

      A vizsgált korszak iskoláinak állapotáról a Salamon József kir. tanfelügyelő által írott 1874-es jelentés adott elsőként alaposabb áttekintést, bár ez a jelentés nem az egész megyére terjedt ki, mindössze a pécsváradi járás iskoláiról szólt – köztük 28 római katolikus tanodáról. Az iskolák állapotára és felszereltségére vonatkozó kép ugyancsak mást mutatott, mint amit az 1868-as tc. erre vonatkozóan előirányzott. „Az épületek állaga sok esetben nem megfelelő, tatarozásra szorul, megvilágítása rossz, a szellőztetés és a fűtés csak részben megoldott. Hiányzanak sok esetben a csatlakozó melléképületek, leggyakrabban az árnyszék és a kút” – olvasható a jelentésben.^[16]

      A 28 vizsgált katolikus iskola közül mindössze 11-nek az épületéről írta azt Salamon József, hogy „jó karban van” (Berkesd, Kátoly, Lak, Lovászhetény, Óbánya, Ófalu, Pécsvárad, Pereked, Szenterzsébet, Szilágy és Véménd iskoláiról). A törvény előírásainak azonban még ezek az iskolák sem feleltek meg, hiszen vagy kevés volt a tanterem a gyerekek létszámához viszonyítva (Berkesden, Véménden), vagy rossz volt a termek megvilágítása (Ófalu, Szenterzsébet), célszerűtlen és hiányos volt az iskola berendezése (Berkesd, Kátoly, Ófalu, Pereked). A járás többi 17 katolikus iskolájában még ennél is rosszabb volt a helyzet, az épület gyakran kicsi, egészségtelen, javításra szoruló, a törvény követelményeitől meglehetősen elté rő volt. Hímesházán „Az épület dülékeny, rozzant”, Marázón, szintén, Pusztafalun „Az iskolaépület rozzant, egészségtelen, alacsony”, Varasdon „elhanyagolt, téli ablakok nincsenek. Hiány még, hogy sem kút, sem használható árnyékszék nincs”^[17] (6. ábra). Az általam vizsgált iratanyag évtizedeken keresztül ilyen – és ehhez hasonló jellemzéseket, leírásokat tartalmaz az iskolák állapotáról (1. szöveges melléklet). Mindezt annak ellenére, hogy 1868-tól folyamatosan mind a királyi tanfelügyelők, mind pedig az egyházmegye tanfelügyelői jelentések „sorozatát” készíttették el évről évre, és intézkedéseket kértek a Közigazgatási Bizottságtól (1876-tól), illetve a püspöktől.

5. ábra Községek iskola nélkül 1878-ban

(Forrás: Halász István: Baranya megye tanügyi állapota... i. m. 105-106. o.)

      1877-ben Salamon József, aki ekkor már a megye királyi tanfelügyelője volt,több pontban foglalta össze javaslatait a Közigazgatási Bizottság számára az elemi iskoláztatással kapcsolatosan, és szolgabírói intézkedéseket kért. Jelentésében kitért az iskolaépületekkel kapcsolatos problémákra is:

      „c) ... az iskolaépületek a törvény értelmében egészségesek, világosak legyenek és a gyermekek létszámához mérten (egy tanteremre 80 tanulót és egy tanulóra 8-12 [] lábat számítva) építtessenek, a régiek pedig aszerint kibővíttessenek.”^[18] (2. szöveges melléklet)

      Még ugyanebben az évben Salamon 40 község iskoláját látogatta meg, mégpedig augusztus hónapban, máskor ugyanis ezeket a községeket „az utak járhatatlansága miatt alig lehetett megközelíteni”.^[19] A tanfelügyelő tehát nem tanítási idő alatt járt a tanintézetekben, hanem szünidőben, így benyomásai leginkább az iskolák adminisztrációs anyagán alapulhattak. Az épületekről az alábbi gondolatokat közölte jelentésében: „Az iskolaépületek vagy szűkek vagy javítást vagy a tantermek szaporítását igénylik – Szent-Katalinon, Sásdon, Kis-Hajmáson, Kaánban, Gödrén, hol még 2 tanteremre van szükség, mert 238 növendéket oktat egy tanító egy tanteremben, F. Mindszenten, ... Bükösdön, ... Szent-Erzsébeten: (...) ...az iskolaépületek dolgában történt a legtöbb ... Dinnyeberkin, Gödrén ... új iskolák épültek és kényelmes tanítói lakot találtam. (...) Szent-György most javítja iskoláját.”^[20]

      A Közigazgatási Bizottságnak 1876-tól kezdve kulcsszerep jutott az iskolaépítések- és helyreállítások koordinálásával, megvalósításával kapcsolatosan. Egyrész a hozzájuk befutó kérvények alapján, másrészt a tanfelügyelői jelentések, harmadrészt miniszteri leiratok, negyedrészt püspöki átiratok alapján szereztek tudomást az iskolák állapotáról, illetve a falvak igényeiről. A bizottság gyakorta intézett átiratot a püspöknek, ill. az egyházmegyei tanfelügyelőnek sürgetve őket az épületekkel, felszerelésekkel kapcsolatos munkálatok elvégzésére.

      Véménd község például 1878-ban a minisztertől halasztást kért az iskolaépület bővítésére. A kérvény a Közigazgatási Bizottsághoz került véleményezésre, a testület azonban nem javasolta a halasztást, tekintve, hogy 235 tanköteles járt a község iskolájába, és őket egy 63 éves tanító tanította.^[21]

      A minisztérium végül engedélyezett 1 év haladékot, de azzal a feltétellel, hogy az 1879/80-as tanévre az új tanterem elkészül, és új tanítói állást is szerveznek.^[22]

      Szintén a Közigazgatási Bizottság munkájáról számolt be 1883-ban a Néptanoda hasábjain Szeifricz István, egyházmegyei tanfelügyelő. Az „1868 évi 38. t.cz. 34 §-óhoz, képest tantermek és tanerőkben való hiány terjesztetvén, elő, ... Babarcz, Mohács, Somberek és Duna-Szekcső hitközségek iskolái is mint olyanok említtetnek, melyeknek haladéktalanul ki kell bővíttetniök”, és a tanfelügyelő emiatt további intézkedésekre kérte a püspököt.^[23]

      A Közigazgatási Bizottság, illetve a királyi tanfelügyelő intézkedései szándékai nem mindig találtak megfelelő visszhangra a katolikus hitközségekben. A babarci iskolaszék például 1893-ban a „katolikus eszme és oktatás iránti újabb támadásnak” tartolta Salamon József leiratát az iskolabővítéssel kapcsolatosan, ugyanis mint kifejtették, csak „1-2 oskolással” van több a megengedettnél.^[24]

      Az 1870-es és 80-as évtizedek hoztak ugyan változást a megye katolikus elemi tanügyét illetően, iskolaépületek – és építkezések vonatkozásában, azonban lassú volt a javulás, mint ahogyan erről a megye katolikus szellemiségű lapjában, a Pécsi Közlönyben Schultz Imre 1893-ban beszámolt. „Tanügyi körképek” címmel több részből álló írásában így tudósított a neves tanár: „Tagadhatatlan tény, hogy az utolsó 20-25 év alatt nem egy új iskolaépület emeltetett egyházmegyénkben, számos helyen bővítések, átalakítások, javítások foganatosíttattak, de tény az is, hogy még sok igen fogyatékos iskolaépület, a törvényes kellékeknek semmikép meg nem felelő tanszoba található egyházmegyénkben.”^[25] A szerző szólt ebben a cikkében az iskolák zsúfoltságáról, az épületek alacsony, düledező állapotáról. Az újságnak egy másik írása is erről a problémáról írt, és kereste az okait is. A falvak szegénysége, a hitközség nemtörődömsége mellett más oka is lehetett az iskolák nyomorúságos állapotának: építkezés vagy iskolabővítés esetén gyakorta nem szakember készítette el a terveket, illetve hiányzott a szakbírálat sokszor. Sem a törvénynek sem az építésügyi előírásoknak nem tettek eleget a tervek készítői. „Világítás, fűtés, szellőztetés, padok stb. most is a legprimitívebb felfogást árulják el. Az iskolai épületeknek megbírálása és a befejezett építkezések felülbírálása egy főtanhatóságilag megbízott építész feladata lenne.”^[26] olvasható a Pécsi Közlöny hasábjain 1893. júliusában.

      Ugyanakkor fentiekkel ellentétes, pozitív visszhangokat is kiváltó iskolaépítések is történtek. Ugyancsak Schultz Imre leírásában szerepelt az alábbi néhány elismerő mondat: „Láttam gyönyörű szép, akár a fővárosba, beillő tantermeket (pl. Nyomján); láttam fölszerelést ott is, hol a község keveset tesz, ha a tanító ember a maga talpán, ha szívén hordja a tanügyet (pl. Baánban).”^[27]

      A Püspöki Levéltár iratanyagában az 1893-as évben feltűnően, kiemelkedően sok az iskolaépítkezéssel, bővítéssel kapcsolatos irat, ezek segítségével metszet készíthető a századvég baranyai katolikus kisiskoláinak problémáiról.

      Elsődleges gond volt sok község számára az, hogy még ekkor is, a népoktatási törvény végrehajtásának 25. évében jóval magasabb volt az 1 tanítóra jutó tanulótésztám, mint a törvényben előírt. Az iskolák szűkösek, egészségtelenek voltak, a legtöbb épület ugyanúgy bővítésre szorult, mint az 1870-es 80-as években.

      Így volt ez Albertfaluban,^[28] Geresden,^[29] Sztárán, ahol egy tanteremben 130 tanköteles tanult,^[30] Mohácson.^[31] Villányban (annak ellenére, hogy az itteni római katolikus iskolában 3 tanító is dolgozott),^[32] Kővágószőlősön, ahová 62 helybeli és 26 cserkúti diák is járt,^[33] Somogyszentlászlón, ahol 1 tanteremben 110 tanköteles tanult,^[34] Baárban szintén kb. 110 gyermek járt 1 tanítóhoz, 1 tanterembe,^[35] Németiben, ahová a szalántaiak is jártak.^[36]

      A Közigazgatási Bizottság 1893. november 7-én tartott ülésen a VKM 30747 sz./1893. augusztus 4. rendelete alapján próbálták a túltömött elemi iskolákat ismételten rábírni a hiányok orvoslására.^[37] Harminckét római katolikus iskola szerepelt a testület felhívásában melyet az egyházmegyei hatóságoknak megküldtek.^[38]

      A túlzsúfolt iskola tehát sok községben jelentett megoldásra váró problémát, a bővítéseket, új építkezéseket, illetve új tanítók alkalmazását a lakosság szegényes, más irányú anyagi terheltsége akadályozta. Az 1893-as év anyaga erről is tanúskodik, a falvak iskolaszéki jegyzőkönyvei a megye különböző részein ugyanolyan gazdasági gondokról számoltak be.

      Budafa és Mánfa az alábbi módon indokolta „tehetetlenségét”, válaszolva a tanfelügyelő átiratára: „A községek nyomasztó anyagi helyzetben vannak, túlterheltek, tűzifecskendőt kellett beszerezniük, községi építkezéseket tejlesítettek.”^[39]

      Sztárán az aránytalanul csekély birtokra (1001. lélek – 140-150 gazdának összesen csak 14 telke van) és a község lakosainak általános szegénységére hivatkozva hárították el az iskolabővítést.^[40] Gyűrűfű lakosai a már felépített iskola költségeit nem tudták törleszteni, mert „...az alig 300 lélekből álló hegyes és völgyes sovány határral bíró ... község szöllőhegyét, melyből a szegény nép egyéb kereset forrás hiányában tengette életét, a philloxa teljesen kipusztította...”^[41]

      Szalántán és Németiben ugyanez volt a helyzet, az ottani iskolaszék jegyzőkönyve szerint a község lakosai „szánandó szegénységben” élnek, egyedüli jövedelmi forrásuk volt ugyanis a káposzta és a bor, a káposzta ára viszont 6-8-10 frt-ról 2-3 frt-ra esett vissza (százáé), a szőlőket pedig elpusztította a phyloxera, ez időben parlagon voltak.^[42]

      Arra vonatkozóan, hogy ebben az időszakban milyen is volt tulajdonképpen az iskola, csak nagyon kevés leírás áll rendelkezésünkre. (7. ábra) Az iratokból általában az derül ki, mi nincs az iskolában, és ez is csak pár szóban kifejtett. Egy – a fentiekben már jelzett – 1893-as, Baar községben keletkezett dokumentum részletes leírást közölt az ottani iskoláról, amely ha általánosnak nem is mondható, egy ilyen tipikus képet mindenképpen bemutat az akkori állapotokról. Eszerint a tanító lakásával egy fedél alatt „az épület hátsó részében van az iskolaszoba, hova a bejárat 1 méter széles és 4 méter hosszú folyosócskáról nyílik, mely folyosó amellett, hogy egy padlás-följárati lépcsőt és kenyérsütőkemencét is magában foglal, a tanítónak nyárikonyha helyiségül szolgál, megtöltvén az iskolaszobát konyhaszaggal s a legyek ezreivel. (...) Az iskolaház idő folytán cserépel lett födve. (...) Az 1891. évben az iskolaszoba korhadt felső padozata éjjel leszakadván... 100 frt-tat megújíttatott. Kutja az iskolának nincsen; szintúgy kerítéseket majdnem teljesen nélkülözi.”^[43]

      A dokumentum az iskolaszobáról is tartalmaz adatokat, ennek alapján „...hoszsza: 8 1/2 méter; szélessége 5,60 m, magassága = 2,65 m, azaz összes térfogata 126 köbméter. (...) A tankötelesek közül bejár átlag 110. És így jut egy-egy tanulóra 1,24 köbm. térség, a kályhát, asztalt, szekrényt, padokat nem számítva. A tanulók egy része a földön üldögél, másrésze ideiglenesen alkalmazott deszkákon foglal helyet, sőt a téli hónapokban még a kályhasarokba is kerül.”^[44]

      Azok a községek, amelyeknek a lakossága az égető szükség és a törvény ellenére sem tudott új iskolát állítani – szegénysége miatt – gyakran folyamodtak halasztásért, ezt gyakran meg is kapták, és nagyon gyakori az iratok szerint az olyan eset, amikor az 1-2-3 stb. évi haladék után újabb haladékot kértek, hiszen ennyi idő általában kevésnek bizonyult arra, hogy a lakosság anyagilag felkészüljön az iskolaépítésre. Így sikerült hosszú évekig (néha egy egész évtizedig) elodázni az építkezést. Így volt ez például Illocska,^[45] Szajk és Versend,^[46] Jágonak,^[47] Albertfalu^[48] esetében.

      Az építkezés megkezdése előtt tervrajzokat kellett készíttetnie az iskolaszéknek, és ezeket véleményezésre benyújtani az egyházmegyéhez^[49] (8. és 9. ábra és 3. szöveges melléklet).

      A jágonaki és herczeg-mároki iskola tervrajza, valamint az előbbiről készült mérnöki vélemény alátámasztja azt a leírást, amelyet 1896-ban közölt Baranya megye iskoláiról a Várady által szerkesztett munka. Valószínűnek látszik, hogy a kevés fellelhető adat szerint az új iskolaépület valóban „egészséges helyen épültek, szárazak s a gyermekek létszámához mérten ... elegendő számú, tágas, világos és könnyen szellőztethető tanítási termekkel” bírtak^[50]

8/a. ábra

8/b. ábra

9/a. ábra

9/b. ábra

      A mérnöki ellenőrzésen kívül az egyházmegyei tanfelügyelő is megtekintette az új iskolát átadás előtt. (Pl. Udvardon, 1897-ben.)^[51]

      A Közigazgatási Bizottság 4360. sz. határozata alapján 1896-ban a mohácsi járás népiskoláit közegészségügyi szempontból felülvizsgálták. A római katolikus kisiskolák állapota általában ebben a járásnak sem volt kielégítő, amint a felvett adatok ezt tanúsítják, fentebb említett falvakhoz hasonló gondokkal küszködtek több helyen. Liptódon a terem 63 négyzetméter volt, 2,8 m magas, ez legföljebb 50-55 gyermek számára lett volna elég, ezzel szemben több mint 100 gyermek tanult itt. Rác-Görcsönyben 44 négyzetméteren 96, Baarban 40 négyzetméteren 99, Kisnyárádon 43 négyzetméteren 96, Babarcon 2, egyenként 55 négyzetméteres tanteremben összesen 176, Mais 45 és 38 négyzetméteres termében 263 tanuló tanult. Ez utóbbi községben volt legrosszabb a helyzet, illetve Dunaszekcsőn, ahol egy 90 négyzetméteres alapterületű tanteremben 244 tanuló tanult(!). Ez „nemcsak tanügyi, hanem közegészségügyi tekintetben is valóságos botrány!”^[52] – olvasható a korabeli feljegyzésben. Jelentése végén a járási főorvos az alábbiakban foglalta össze következtetéseit a megvizsgált iskolákban tapasztalt siralmas állapotokkal kapcsolatosan: „Vagy hát hol tanulja meg azt a nép, hogy a saját legvőbb java: az ő egészsége, az ő munkaképessége érdekében lehetőleg mindent megtegyen, ha az mindent még az iskolában, a község legelső közintézményében sem látja sohasem, ha sőt azt tapasztalja, hogy a közegészségügy követelményeit még ott sem veszik komolyan?!”^[53] Szintén 1896-ban született egy másik orvosi jelentés a bicsérdi iskoláról, mely azt kifogásolta, hogy az iskolaterem túl sötét, ezért 2 ablakot kell vágatni a falba.^[54] A kékesdi tanító ugyanebben az évben a tanterem lepadlózásáért esedezett, mert mint írta, „télvíz idején ... a tanterem hideg.”^[55]

      1903-ban ismét általánosan felmérték az iskolák állapotát, csak néhány leírást kiragadva, a helyzet az alábbiakban vázolható: Magyaregregy iskolája „felszereletlen” volt, „hasznavehetetlen padokkal”.^[56]

      Kárászon az iskola rozzant volt, kályhája rossz. A malom-utcai iskola tanterme szűk volt, kerítés nélkül állt az iskola.^[57] Abaligetről az iskolaszéki tagok ezt írták: „az iskola épület ily állapotban tovább nem maradhat.”^[58]

      A községek általánosan rossz gazdasági helyzete miatt a századvégen számos példát találhatunk arra, hogy az uradalom, egyházmegye vagy magánszemélyek (plébános, esperes, kereskedő, földtulajdonos, iparos stb.) tetemes összeggel vagy építőanyaggal járultak az iskolák felállításához, de arra is akadt precedens, hogy vállalt kötelezettségeik ellenére sem biztosították az iskolának járó pénzt.^[59]

      1907-ben például a pécsi püspök, mint kegyúr saját költségén felújíttatta az elhanyagolt kékesdi iskolát.^[60] A kiskőszegi iskola építéséhez is részben a püspök, részben pedig Frigyes királyi, herceg biztosították a költségek egy részét (a 2000 koronából 166 koronát vállaltak magukra).^[61] Szintén gróf Zichy Gyula, pécsi püspök 1000 K költséggel járult a liptódi iskola építéséhez, amely 24 ezer koronába került.^[62]

      Ugyanakkor például Benyovszky Lajos kegyúr nem volt hajlandó hozzájárulni a görcsönyi iskola helyreállításához, amikor 1901-ben a katonaság teljesen tönkretette – egy hadgyakorlat alkalmával – az iskola berendezését („2 pad végképen eltűnt és 15 pad fióktáblája is, mert a főzéshez eltüzelték”).^[63]

      Az iskolaépítést általában több mesterember vezetésével végezték el, velük jó előre, az építkezés megkezdését megelőzően megegyeztek, építési szerződésben fektették le pontosan melyik fél mivel tartozik. 1906-ban Lapáncsán a szerződés 2. §-a szerint a kőművesmullkát Schmidt Józsefre és társára, Ripszám Györgyre bízták, 1336 korona fizetségért, az ácsmunkát 1186 koronáért Schmidt Jakab, az asztalosmunkát 867 koronáért Scwell József és társa, Metzing János végezték el.^[64] Az iskolák építésénél több útmutató, rendelkezés és javaslat állt rendelkezésre az épület megtervezéséhez, az iskolatelek kiválasztásához.^[65] (4. szöveges melléklet).

      A XX. század elején a gazdasági fejlődés ellenére – mintha megállt volna az idő az iskolaépítkezéseket illetően. A tanfelügyelői jelentések, az iskolaszéki kérelmek és az újságcikkek alig változtak tartalmukat tekintve a múlt század utolsó harmadában íródottakhoz képest.

      A királyi tanfelügyelő 1906-ban túlzsúfoltként említette pl. a szászvári, a hercegmároki, a darázsi, a vásárosdombói, a ligeti, a vargai, a mecsékpölöskei és a nagybodolyai iskolákat, ezen községekben iskolaépítésre szólított fel.^[66]

      A gyakorta kért és kapott államsegélyek^[67] ellenére az iskolaszékek panaszkodtak, a községek szegénységére hivatkoztak, csakúgy, mint 15-20 éve.^[68]

      1906-ban a Pécsi Közlönyben gúnyos hangvételű cikk jelent meg a baranyai iskolák állapotáról, melyben a szerző (név nélkül) elmarasztalta a dél-baranyai falvakat állandó „siránkozásuk” miatt. „Ne mondja senki, hogy szegény a nép, nem képes az iskolákat fenntartani, mert éppen itt Dél-Baranyában, hol a nép a leggazdagabb, hol még most is valóságos tejjel és mézzel folyó kánaán van, hol a korcsmárosok sorban meggazdagodnak, ... hatszor annyi iskolát lehetne fönntartani, mint amennyi van.”^[69] A cikk szerzője szerint pontosan azokban a falvakban, ahol a nép szegény, az iskolaügy rendben van, mert ott hallgatnak a papra és a tanítóra. Kácsfalu, Nagybodolya, Hímesháza, Kis-Kőszeg és Püspöknádasd túlzsúfolt iskoláit említette példaként.^[70]

      Ez a cikk valószínűleg nagy visszatetszést keltett a megyében, mert 4 nappal később az újság közölte a reagálásokat, melyek vádaskodásnak minősítették a fentebb leírtakat, és ecsetelték a falvak nagyfokú szegénységét.^[71]

      Az 1909-es évben számos község iskolaszéki tagjai határozták el az iskolaépítést. Lőcsön új iskolát emeltek,^[72] két tanteremmel; Peterden,^[73] Vókányban,^[74] Liptódon,^[75] Gerdén,^[76] Lánycsókon,^[77] Dárdán,^[78] Nagybodolyán,^[79] Hímesházán,^[80] Karancson^[81] és Lotárdon^[82] készültek el ebben az évben az új iskola tervei és kezdték meg az építkezést. A század első évtizedében tehát jelentős fellendülés volt tapasztalható az iskolaépítkezéseket illetően, s bár a Pécsi Napló 1909. augusztus 14-i közleménye szerint „sok Gotárd van még Baranyában (tl. sok túlzsúfolt, kicsi iskola KK), de lassan lassan valamennyire rá kerül a sor”,^[83] a Pécsi Közlönyben megjelentetett ellenvélemény szerint az egyházmegyében az elmúlt 5-6 év alatt 150 új tantermet építettek és ugyanennyi tanítói állást szerveztek. Példaként hozta fel a cikk szerzője a szentlőrinci, sásdi, kiskőszegi, dunaszekcsői, monyoródi, karancsi, bükkösdi, lőcsi, megyefai, gerezsdi, nagybodolyai, hímesházai, dárdai, illocskai, újbezdáni stb. „legtöbb esetben palotaszerű iskola épületeket, amelyekre az egyházmegyei főhatóság segélyek alakjában százezer koronán felül s kamat nélküli és más kölcsönök alakjában pedig több százezer koronát áldozott.”^[84]

      Valószínűleg ennek oka lehetett az iskolaállamosítási hullám, mely 1905/06 tanévtől Baranyában is erősödött, több levél utal arra, hogy amikor a VKM leiratban fordult a püspökhöz 1-1 újjáépítésre szoruló iskola ügyében, akkor a püspök inkább választotta azt a megoldást, hogy az adott iskolát helyreállította, mintsem hagyta volna államosítani.^[85]

      A tanítást nem csak az zavarhatta, hogy az iskolaépületek szűkösek, düledezőek voltak, hanem akadt jócskán arra is példa, hogy az épület nem csak tanintézményként funkcionált. Baaron pédául az iskolához építették hozzá a községi pajtát és bikaistállót, és az itt tartott bikák a gyerekeket riogatták.^[86] Bükkösdön a r. k. iskolaépületben egy postahivatal és távírda működött. Az iskolaszék 1909-ben panaszos levéllel fordult az egyházmegyei főtanfelügyelőséghez, melyben beszámoltak arról, hogy a sok ügyfél miatt a gyermekek nem férnek el az udvaron, és emellett még erkölcsileg is rosszul hat rájuk a sok ember, mert „számtalanszor előfordul, hogy kamasz legények a nőcselédeket az iskola udvarán vagy annak kapujában ... az iskolások szemükláttára összemarkolásszák...”^[87]

      Az iskolaszék sürgős vizsgálatokat és a posta megszüntetését követelte.

Az elemi népiskolák kötelező tanszerbeli fölszerelésének jegyzéke 5/a. szöveges melléklet Az iskolák fölszerelése Egytanítós és egytantermes hatosztályú népiskola részére.   1. Magyar nemzeti zászló és címer *   2. Fali olvasótábla   3. Számológép, golyókkal **   4. Métermértékek gyűjteménye   5. Mértani testek   6. Vármegye térképe   7. Magyarország fali térképe **   8. Európa fali térképe   9. Földgömb 10. Kisebb rovargyűjtemény 12. Ásvány- és kőzetgyűjtemény 13. Ásványtani kísérletező szerek 14. Víztartókád üvegből 15. Üvegtölcsér 16. Csiga 2 db 17. Kalmármérleg 18. Közlekedőedények 19. Rézgolyó, karikával 20. Hőmérő 21. Gőzgép mintája (falikép) 22. Síktükör 23. Gyűjtőlencse állványon 24. Prizma 25. Mágnespatkó 26. Üvegrúd, kaucsukrúd, amalgált bőr és dörzsölőposztó 27. Elektromos inga 28. Hinmusz (falitábla) (Egyéb mérési és rajzolási segédeszközök) – táblavonalzó, mérőpohár, hangvilla, iránytű, óvakodjunk a szeszes italtól falikép. *   küldik ingyen ** kérheti az iskola ingyen