Hogyan lett húsvéti nyúl az elefántból?

(HetedHéthatár, Pécs, 2005. március 25.)


© 2005 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens

Hogyan lett húsvéti nyúl az elefántból? - Irta: Kéri Katalin - Felolvasta: Ambrus Attila József

      A nagy, szürke elefánt bánatosan álldogált a cirkuszi sátor mellett. Búsan tekergette ormányát, és szomorúan hallgatta a körülötte csivitelő kismadarakat. Azon gondolkodott, hogy mennyire szeretne egyszer világot látni, valami jót cselekedni. Évek óta minden este fellépett a cirkuszban, a többi állattal együtt városról-városra, országról-országra szállították, és pénzért mutogatták a gyerekeknek és a kiváncsi felnőtteknek. Az elefánt nem szeretett fellépni, utálta a fűrészporral felszórt porondot, félt az idomár ostorától, és a fogai elromlottak a sok kockacukortól. Arra vágyott, hogy láthatatlanná váljon, hogy kiszabaduljon a bekerített cirkusz világából. Azt szerette volna, ha szabadon kóborolhatna ide-oda, és érdekes dolgokat tehetne.

      Miközben így töprengett, hirtelen lefékezett mellette egy szélsebesen futó fehér nyuszi.

      – Hová futsz ilyen sebesen? – kérdezte az elefánt. – Talán a bűvész kerget?

      – Dehogy! – legyintett fülével a nyuszi.

      – Én nem cirkuszi nyúl vagyok, hanem a Húsvéti Nyúl.

      – A Húsvéti Nyúl?!! – kérdezte álmélkodva az elefánt, és jobban szemügyre vette a pici fehér jószágot.

      – Igen – válaszolta a nyuszi – és azért futok, mert holnap lesz húsvét vasárnapja, és rengeteg dolgom van. Beszélnem kell a tyúkanyóval, be kell festenem a tojásokat, elő kell készítenem holnapra a kosárkákat, és éjszaka minden gyerekhez el kell mennem, hogy a kertben, a fű között reggel megtalálják a piros tojásaikat.

      – Jaj, de érdekes lehet! – kiáltott fel az elefánt. – Annyira szeretnék én is veled menni. Kérlek, vigyél magaddal, én majd cipelem a kosarakat!

      A nyuszi ránézett a nagy, szürke elefántra, és látta, hogy csillog és ragyog az óriási állat szeme.

      – Jó, nem bánom, gyere velem, aztán majd meglátjuk, miben tudsz segíteni. – mondta a nyuszi, és az elefánt megvárta, míg az idomítója elmegy ebédelni, és lopakodva kiszökött a cirkuszból.

      A nyuszi házikója az erdő szélén volt, az elefánt nagyon óvatosan lépkedett fehér, nagyfülű barátja után, nehogy eltapossa.

      – Én is Húsvéti Nyúl leszek! – gondolta boldogan az elefánt. Tyúkanyó már ott várt rájuk Nyuszi házánál, rengeteg tojást hozott egy kis kocsiban. Nyuszi azonnal nekilátott a festésnek, gyönyörű szép mintákat festett a tojásokra.

      – De szépek! – ujjongott az elefánt. – Jaj, de fognak örülni a gyerekek!

      Mivel a tojásfestésben az elefánt nem tudott segíteni, ezért vizet hordott ormányában a tojásfőzéshez.

      Beesteledett már, mire Nyuszi elkészült. A szép, tavaszi estén az elefánttal sokáig nézték együtt a csillagokat.

      Éjfél felé nyuszi megszólalt:

      – Ideje mennünk, elefánt koma. Gyere, emeld fel a kosarakat!

      Az elefánt rendkívül izgatott volt, felugrott, és egyszercsak:

      – Recccs, reccccs, recccs ... – valami nagyot roppant.

      – Vigyázz! – sivította nyuszi, az elefánt ugyanis a sötétben óriási lábaival éppen a tojásokkal teli kosarak közepébe tappancsolt.

      – Jaj, nekem, jaj, nekem! – kiabált a nyuszi. – Nemsokára hajnalodik, mit viszünk a gyerekeknek?!

      Az elefánt nagyon elszégyellte magát. Bánkódott, hogy ilyen nagy bajt okozott. Hiába törte a fejét, hogy hogyan tehetné jóvá ballépését, semmi nem jutott eszébe. Azaz, mégis támadt egy ötlete:

      – Ne búslakodj, nyuszi. Reggelre minden gyereknek odateszünk a virágok közé, a pázsitra egy cirkuszi belépőjegyet. Ma ingyen fogok nekik játszani! Jó? – kérdezte reménykedve.

      Nyuszi eltöprengett, de ennél jobb ötlete neki sem volt.

      Körbejárták a kerteket, és minden gyereknek vittek egy jegyet, aztán izgatottan várták a hajnalt...


      Gyerekek! Ha húsvét reggel cirkuszi belépőt találtok tojások helyett a fűben, ne csodálkozzatok, hiszen Ti már tudjátok, hogy a Húsvéti Nyúl, vagyis Elefánt jár a kertekben...



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()