A középkori muszlim orvoslás jellemzői
— Gyöngyszemek a muszlim művelődés történetéből —

(A Gondolat, 2002. július, 38. o.)


© 2002 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


Egy fogorvosi beavatkozás perzsa ábrázolása       Mohamed próféta, tanításainak terjedése nagyban elősegítette az orvostudomány fejlődését a Közel-Keleten, majd később más, arabok által elfoglalt területeken is. Ennek egyik legfontosabb oka az volt, hogy maga a próféta fontosnak, sorrendiségét tekintve a vallástudomány mögött állónak tartotta e tudományt, erről a Korán több része is tanúskodik. Másrészt az arab orvoslás fejlődésének nagy lökést adott a meghódított és – részben – iszlamizált területek tudományos ismereteinek felhasználása. A bizánci-görög, a szír, a perzsa, sőt az indiai és kínai gyógyászat évezredes tapasztalatai, más népek orvoslásról szóló könyvei gazdagították és teljesítették ki az arab orvoslást.

      Megszámlálhatatlanul sok mű került lefordításra a bagdadi és más keleti muszlim helyszíneken, főként a 8-9. században, és ezek az arab nyelvű művek – kiegészítve a muszlim orvosok személyes tapasztalataival – kerültek Dél-Itálián és az al-Andalúzián át Európába, és megtermékenyítették a középkori orvosi, illetve tágabb értelemben véve a természettudományos gondolkodást. Számos ókori orvosi mű arabról latinra fordított változatában volt csak ismert a középkori Európában, így a muzulmán tudósok és fordítók közvetítő szerepe nagy jelentőséggel bírt.

      A muszlim orvoslás eredményeiről azonban elmondható, hogy azok lényege nem csupán más népek régi tapasztalatainak összegyűjtésében állt, mint ahogyan ezt sokszor olvashatjuk az (európai) orvostörténetí munkákban.

      Több, a szövegek összevetésén alapuló elemzéssel kimutatható az a tény, hogy a muszlim orvoslás – vitathatatlanul kompiláló és szintetizáló mivolta mellett – évszázadokon át képes volt a megújulásra, hogy a preiszlamikus idők (a dzsahálijja – az olv. szerk.) nomád arab törzseinek kezdetleges és esetleges orvosi gyakorlata magas szintű tudománnyá fejlődött az iszlám birodalom idejében, hogy a muszlim orvosok az orvoslás számos ágában – például a szemészet, illetve a járványtan területén – eredeti, kimagasló és maradandó megfigyeléseket tettek, hogy kórházaikban kiválóan szervezték meg a gyógyítást és az oktatást is.



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()