Repülőszőnyegen Granadába
— Régi muszlim városok 2. —

(A Gondolat, 2001. augusztus, 40. o.)


© 2001 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


      Amikor Spanyolország csodálatos déli tartományában, Andalúziában beköszönt a tavasz, virágba borulnak a hegyek Granada városa körül is. Mandulavirágokat reptet a szél az Alhambra csodálatos, csipkézett épületei körül és csak távolról vigyázzák a város nyugalmát a Sierra Nevada (Havas Szikla) nevű hegység hófödte csúcsai.

      Egy spanyol közmondás szerint aki nem látta Granadát, az nem látott semmit a világból. A középkor virágzó muszlim központja pedig mára csak árnyéka már egykori önmagának. Valaha, a Córdobai kalifátus bukása után, mikor 1236-ban a keresztények elfoglalták Córdobát, az onnan elűzött muszlimok a Darro folyó partján, Granadában leltek menedéket. A városban 1231-től a Naszrida dinasztia uralkodott, az ő idejükben lett ez a varázslatos település az európai iszlám civilizáció legfőbb központja. Ők építették Granada páratlan szépségű palota-együttesét, az Alhambrát is. Ennek a palotavárosnak a falain belül egykor kézművesek, kereskedők szolgálták az uralkodókat, fürdők, imahelyek és boltocskák várták nap mint nap a muszlimokat.

Pradilla Ortiz: A mór sóhaja c. festmény, 1892, Madrid       A Vörös palota (al-hamra = vörös) az iszlám építészet egyik legkülönlegesebb és legcsodálatosabb alkotása. Kifinomult keleti ízlésről, harmónia iránti vágyról és érzékről tanúskodik. Káprázatos belső udvarai közül legszebb és leghíresebb az Oroszlán-udvar és a Mirtusz-udvar. A csipkézett, boltívekkel tagolt épületek falait gyakran díszítik Allahot dicsőítő feliratok, például ez: „Csak Isten a győztes.”

      A granadai Alhambra kertjei, ciprus-sorai, a csörgedező patakok és szökőkutak, a tengernyi virág a helyet hasonlatossá teszik a Koránban leírt Paradicsom-kerthez. A paloták fölé magasodó Generalife (nyári szultáni rezidencia) is illatozó virágok között áll.

      Granadát utoljára, 1492-ben foglalták vissza a muszlimoktól a katolikus királyok, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd katonái. Ettől kezdve hosszú időre az iszlám vallás követőire megvetés és üldöztetés várt Spanyolországban. XI. Muhammad (más néven Boabdil), az utolsó granadai uralkodó a város Sacromonte nevű hegyéről palotájára tekintve a legenda szerint 1492-ben megsiratta városa elestét. A hely, ahol Boabdil Granadát, az iszlám utolsó ibériai fellegvárát elsiratta, ma is „A mór utolsó sóhaja” nevet viseli.



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()