Japán ibériai százada
Antonio Cabezas: Japán ibériai százada
— Spanyol-portugál jelenlét Japánban —
(1543-1643)


El siglo Iberico de Japón
— La presencia Hispano-Portuguesa en Japón —
(1543-1643)

(Universidad de Valladolid, Valladolid, 1994., 618 oldal)

(Világtörténet, 1997/ősz-tél, 80-81. o.)


© 1997 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens


[Recenzió]

      Ki az, aki igazán hivatott megírni Japán 1543 és 1643 közé eső történetét? Az angolszász történészek (Boxer, Ruischauer, Knauth, Sansom, Hall, Murdoch, Webb vagy Elison), akiket a kötet szerzője azzal vádol, hogy sok hibával írták történeti munkáikat? Vagy a japánok, akiknek életében egy amerikai újságíró szerint az a legfontosabb, hogy „japánok”, ezért a szerző szerint elfogult történetírók? Netalántán a portugálok, akik jobbára csak saját forrásaikat tanulmányozták Japánban való jelenlétüket illetően? – Ezeket a kérdéseket a „Japán ibériai századá”-nak szerzője, Antonio Cabezas fogalmazta meg könyve bevezetőjében, kétséget sem hagyva az olvasóban afelől, hogy ő alkotta meg a témával kapcsolatosan „a művet”. Ő, Cabezas, aki 37 éven át élt műve megírását megelőzően Japánban, s noha nem történész (a Kyotói Idegen Nyelvek Egyetemének professzora), hosszú időn át gyűjtötte adatait könyvéhez japán, spanyol és portugál történeti forrásokból.

      1543-ban érkezett Japánba Fernando Mendes Pinto, akit aztán szép számmal követtek portugálok és spanyolok a partraszállását követő évszázadban, akik között hittérítők és kereskedők voltak legnagyobb számmal. Valamennyiük közül a legismertebb Xavier-i Ferenc. Ebben a mintegy 100 éves időszakban, egészen addig, amíg Japán nem zárta be kapuit hosszú időre az európaiak (a kereszténység) előtt, számos forrás született a kultúrák találkozásáról. Ezeknek egy – jelentős – részét gyűjtögette össze Cabezas, Toledo, Salamanca, Zaragoza, Madrid, Manila, Lisszabon levéltáraiban, japán könyvtárakban, levéltárakban és irattárakban valamint a British Múzeumban.

      Könyvét enciklopédia-szerűen építette fel, négy nagyobb részre, hét fejezetre és megszámlálhatatlanul sok alfejezetre osztva. Az első részben témája előzményeit mutatja be, felvillantva Japán és Európa korabeli történetét. Mintegy 150 oldalas rész foglalkozik magával a felfedezések korával, Japán részletes bemutatása mellett itt olvashatunk az első hittérítőkről, Xavier-i Ferenc tevékenységéről is. Külön érdekessége ennek a résznek a szigetország mindennapjait (ételek, lakás, vallás, szexuális szokások, nevelés, nők helyzete, játékok és sportok, hajózás, közlekedés stb.) bemutató alfejezet.

      A II-IV. részek az „Elutasítás”, „Idegengyűlölet” és „Áldozat” címet viselik, jelezve, hogy ezekben a fejezetekben az európai és japán kapcsolatok árnyoldalait, a két kultúra közötti elmérgesedő helyzetet mutatja be a szerző. Azt az időszakot, amikor a „mesés” keleti ország egyre inkább rémálommá és utolsó állomássá vált az európai térítők számára.

      Antonio Cabezas könyvét sok kritikus szóval illetheti a történészek köre. Alapos anyaggyűjtésének értékéből sokat levon az a tény, hogy nem használ jegyzeteket, több alkalommal nem derül ki világosan az olvasó számára, hogy közölt adatát honnan merítette. A mű szerkezete kissé széteső, az időrendiségen kívül nem mindig lehet felismerni a rendezőelvet. Cabezas munkája főként adatközlő, leíró jellegű, elemzésekbe alig bocsájtkozik, és elmarad az a tényeken nyugvó kritika is, amellyel megnyugtatóan bizonyíthatná az általa támadott szerzők adatainak (nézeteinek) pontatlanságát.

      Miért ajánlható mégis ez a mű a történészek figyelmébe? Egyrészt azért, mert 22 oldalas, sűrűn gépelt bibliográfiai melléklete (japán, spanyol, portugál, angol és német nyelvű könyvek és tanulmányok feltüntetésével) jó kiindulópont lehet a téma iránt érdeklődő kutató számára. Másrészt azért, mert bőséges adatmennyisége (a hiányos forrásmegjelölés ellenére) szinesítheti történelmi ismereteinket Japánról, illetve arról, hogy hogyan futott zátonyra Európa első találkozása ezzel a kortársak által mesebelinek tartott, különös világgal. 1611-ben Sebastián Vizcaino, aki az első Japánba küldött spanyol követ volt, azt vetette papírra a Don Quijote első részét olvasva, hogy Cervantes jobban tenné, ha nem tagadná azon mesés országok létezését, melyek „bús képű lovagja” fejében élnek, hiszen Japán is egy ezen országok közül.



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()