Költőnők a középkori Andalúziában V.

(HetedHéthatár, VIII. évf, 24. szám, Pécs, 2004. december 3., 10. o. )


© 2004 Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens



Hafsza bint al-Haddzs al-Rukúní

      Andalúzia középkori költőnői közül Walláda mellett al-Rukúní a legismertebb. Költészetét napjainkban is irodalomtörténészek tucatjai tanulmányozzák, elbódulva verseinek eleganciájától, stílusa finomságától. Granada környékéről származott ez a kiváló hölgy, és felnőtt fejjel al-Manszúr kalifa palotájában a háremben élő nők tanítónője lett. Abban az időben a muszlim nők számára ez volt az egyik legjobb felemelkedési lehetőség, hiszen így bekerülhettek előkelő körökbe. (Ismerünk még a középkori iszlám történetéből női orvosokat, könyvmásolókat és fordítókat, csillagásznőket, zenéléssel és énekléssel foglalkozó hölgyeket.) Al-Rukúní 1190-ben halt meg.

A szám forrás

Mondd, Te jössz-e hozzám, vagy én menjek?
Csak hozzád van útja szívemnek.
Hogy nem szomjazol, nyugtass meg,
s légy elégedett, ha azt mondod, menjek.
Mert szám édes forrás, benne kristálycseppek,
hajam sűrű árnyat tart neked,
válaszolj azonnal, kérlek,
Ó, Dzsamil, Butajnáddal ne késlekedj!!


Féltés

Féltelek téged őrünk szemeitől,
féltelek zord időtől és bús helytől.
Ha örökre itt volnál szememben,
Az sem volna már elég énnekem...


(A költeményeket spanyolból
átültette a cikk szerzője.)



Pécsi Tudományegyetem — BTK – Neveléstudományi Intézet – Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék
H-7622 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4366
© Dr. Kéri Katalin tanszékvezető egyetemi docens, 2004 ()