A kötet írója komoly alkotómunkába kezdett: szeretné feltárni a magyar iparoktatás, azon belül is a középszintű faipari képzés történetét. Ezen törekvésének első állomása ez a kötet, amely a Magyarországon kiépített iparoktatási szervezet históriáját tárgyalja a 18. század végétől 1918-ig.

   A mű egyrészt "klasszikus" értelemben vett neveléstörténeti munka, melyben a szerző kronológiai sorrendben mutatja be a magyarországi oktatásügy - azon belül az iparoktatás - történetének változásait. Teszi ezt úgy, hogy részletesen tárgyalja az egyes korszakok törekvéseit és törvényeit, a dualizmus-kori vallás- és közoktatásügyi miniszterek tevékenységének jellemzőit. A könyv azonban ennél sokkal többet nyújt olvasójának: Fericsán Kálmán sokszempontú és sokoldalú - igazán ideillő a szó: interdiszciplináris - feltárást végzett, és a magyarországi eseményeket európai rendszerben, tágabb összefüggésekbe ágyazottan vizsgálja.

   Könyvét olvasva részesei lehetünk az egykori iskolák mindennapjainak, bepillantást nyerhetünk parlamenti vitákba és miniszteri dolgozószobák falai közé. Gondolatban végigutazhatjuk kontinensünket, és tanúi lehetünk a korabeli magyarországi iparostanulók nemzetközi sikereinek.