Pedagógia szakosok a közoktatás fejlesztéséről
Konferencia
JPTE Tanárképző Intézet, Pécs, 1997. november 28-29.
1997 júniusában a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen pedagógia szakos diplomát kaptak azok a levelező szakos diákok, akik tanulmányi és kutatási eredményeikkel, emberi magatartásukkal kivívták tanáraik elismerését, nagyrabecsülését. Két olyan csoport búcsúzott a múlt év nyarán intézményünktől, amely csoportok tagjainak szakmai felkészültsége remélhetőleg nagyban hozzájárul hazánk fejlődéséhez, a pedagógiai gondolkodás, az iskolai munka megújulásához. Előszó
Az államvizsgán fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a legkiválóbb szakdolgozatok eredményeit meg kell ismertetni a szélesebb közönséggel, azért, hogy ne váljanak e nagyszerű írások könyvtárak mélyén porosodó, elfelejtett anyaggá. Tóthné Dudás Margit tanárnő valamint e sorok írója így lázas szervezőmunkába kezdett, és a szakdolgozatok konzulenseivel történt egyeztetések után lassan körvonalazódott a konferencia programja. (Az előadók között szerepeltek olyan pedagógia szakos kollégák is, akik 1998-ban tesznek majd záróvizsgát, ám kutatásaik meglehetősen ígéretesek.)
A konferencia első napján azok az előadók szerepeltek, akik kutató- tanárként, iskolájukhoz vagy régiójukhoz kapcsolódó vizsgálódásaik során országos jelentőségű, valamennyi kollégájuk munkáját segítő megállapításokra jutottak. Az előadások felölelték az óvodaügytől kezdve a szakmunkásképzésen át a felsőoktatásig a magyar oktatásügy valamennyi területét. A szakdolgozatok témái napjaink jelentős problémáival foglalkoztak, így például az egészségnevelés, a konfliktus-kezelés, a bűnmegelőzés, a környezeti nevelés kérdéseivel, a NAT célrendszerével, korunk embereszményével és értékeivel, valamint a pedagógusok helyzetével, önértékelésével, szorongásaival. A nevelésszociológiai, didaktikai, neveléselméleti és egyéb tárgyú dolgozatok nem csupán az oktatásügy, a pedagógiai gondolkodás mai helyzetét tükrözik, hanem emellett azt is, hogy milyen szemléletű képzést nyertek a pedagógia szakosok a JPTE Tanárképző Intézetében. A pedagógia rendszerének tág értelmezése e dolgozatokból jól látszik.
A szemléletváltás Pécsett a neveléstörténet kapcsán is megalapozódott. A konferencia második napján elhangzott előadások többsége a művelődéstörténeti keretek között értelmezett, tág értelemben vett neveléstörténet szellemében íródott. A helytörténeti tárgyú kutatások mellett, melyek jelentős értéket képviselnek a neveléstörténet-írásban, pedagógia szakos kollégáink szakdolgozataiban megjelentek a diakrón szempontokkal együttesen szinkrón megközelítést is alkalmazó munkák. Az előadók között szereplő kutatók ráirányították a figyelmet például a nem intézményes nevelés kutatásának fontosságára, a neveléstörténetben hagyományosan nem szereplő témák jelentőségére (bábaképzés, honvédelmi oktatás, nemzetiségi települések oktatástörténete stb.), az európai és magyar neveléstörténet összevetésének halaszthatatlanságára és nehézségeire (faipari oktatás). E konferencia neveléstörténeti szekciójának előadói korszakalkotó lépést tettek a neveléstörténet megújítása kapcsán. E néhány előadás többsége nyitány lehet a jövőbeni kutatások megtervezéséhez és lefolytatásához.
A konferencia anyagának szerkesztését az a cél irányította, hogy az érdeklődő kollégák, kutatótársak az ország minden iskolájában és - az Internet segítségével - szerte a világon megismerkedjenek a bemutatott kutatások eredményeivel. Terveink szerint a rendelkezésünkre bocsájtott valamennyi előadás rövidített szövege mellett elhelyeztük a szerző rövid életrajzát és fényképét. Ettől csak néhány esetben tértünk el, kényszerűségből (néhány dolgozat rezüméje sem érkezett meg). E sorok íróján keresztül azonban valamennyi írás szerzője elérhető, így az érdeklődő olvasó számára a kapcsolatfelvétel biztosított. Néhány képet, a csoport vidám együttlétjeit megörökítő emléket is elhelyeztünk ebben a válogatásban, mégpedig azért, mert szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem csupán egy kutatói közösség, de meleg, baráti légkör is formálódott 1994-1997 között.
Egy egyetem tudományos életének színvonalát, történetének kiemelkedő pontjait általában az ott oktató tanárok tevékenységével szokás bemutatni. Reményeink szerint e kiadvánnyal nagyot fordítottunk e szokáson, és sikerült elérnünk azt, hogy az olvasó belátta: egy egyetem működéséről a legigazabb képet végzett diákjai nyújtják. Azok az emberek, akik talán csak kutatásaik kezdetén tartanak, akiknek - csakúgy, mint tanáraiknak is - még sok a tanulnivalójuk, de akik hisznek a világ jobbá tételében, akik kérdéseikre választ keresnek, és akik egész magatartásukkal hozzájárultak az intézmény hírnevének öregbítéséhez.Nem a tanítványaim voltak ők, hanem a legnagyobb mestereim.
Pécs, 1998. április 26