+---------------------------------------+            
                  | Az elektronikus változatot készítette |            
                  |          Ambrus Attila József         |            
                  |         (alex@nostromo.pte.hu)         |            
                  +---------------------------------------+            


   A  mult század kulturtörténetének egyik legnagyobb jelentőségü eseménye a
gyermekkertek   megalakitása   volt.  Ennek  az  intézménynek  a  szociális,
művelődési és erkölcsi haszna kiszámithatatlan, megmérhetetlen.

   Két embernek köszönheti a világ ezt a nagy áldást.

   Az egyik Pestalozzi, a másik Brunsvik Teréz grófnő.

   A   svájci  pedagógus  hosszu  ideig  csupán  elméletben  foglalkozott  a
gyermekkert intézményének megtervezésével, mert a gondolat uj volt Európának
és  sokan  idegenkedtek  tőle. Brunsvik Teréz sem valósitotta meg az eszmét,
amikor  megismerte,  csak  két  évtizeddel  később.  Pestalozzival  1808-ban
ismerkedett  meg  svájci  utazásán  s  az  első gyermekkertet csak 1828-ban,
junius 1-én nyitotta meg.

   Nem  rajta  mult,  hanem  a társadalom közönyösségén és nem kis mértékben
azon  is,  hogy  Széchenyi  István  gróf  ellenezte.  Nem  azért, mintha nem
tartotta  volna  szükségesnek és üdvösnek, hanem attól félt, hogy a közügyek
iránt   alig   érdeklődő   társadalom   részvétele   nagyon   megcsappan  és
szétforgácsolódik, ha egyidőben indul meg több közérdekü akció.

   Az  energikus  Teréz grófnő azonban minden ellenkezést és minden akadályt
legyőzött  és  megszerezte  az  első  gyermekkert  (vagy  mint  ő  elnevezte
"Angyalkert")  költségeit.  Édesanyja, Brunsvik Teréz budai házában rendezte
be  kétsztáz  pengő  forint költséggel és negyven szegény gyermeket fogadott
be.

   A budai intézet megalapitását nemsokára követte a pesti. Azután állandóan
agitált  Teréz  grófnő  és  néhány  segitőtársa  ujabb  intézetek  alapitása
érdekében s az ország politikai helyzetéhez s a közhatóságok és a társadalom
érdeklődéséhez  képest  elég  gyors  tempóban  létesültek Budán, Pesten és a
vidéki városokban ujabb intézetek.

   Hogy  milyen  akadályokkal  kellett  Teréz grófnőnek megküzdenie, arról a
következő néhány példa adhat fogalmat.

   Festetich  Leó  gróf  és  Szentkirályi  Móric  megalakitotta  1836-ban  a
gyermekkertek    fönntartásáról    gondoskodó    egyesületet.   Szentkirályi
inditványára  aláirási  ivet  küldtek  a  Nemzeti  Kaszinónak,  hogy a tagok
(akiknek   kedvük   és   szivük   van   hozzá)   kötelezzék   magukat,  hogy
végrendeletükben   majdan   a   kisdedóvókat   fönntartó   egyesületről   is
megemlékeznek.  Az  ivet  nem  kapta  vissza  az  egyesület és még elutasitó
válaszra sem méltatta a Nemzeti Kaszinó.

   Mészáros  Lázár  1845-ben  gyüjtőivet együtt Olaszországban (Sardiniában)
táborozó  magyar katonák adakozhassanak az emberbaráti és hazafias célra. Az
ivet nem kapta meg, nem küldték el neki.

   Lonovics  Kornélia, a Nemzeti Szinház nagy énekesnője, hangversenyt akart
rendezni  az  óvódák  javára s ezt közölte az egyesület vezetőivel. Levelére
nem kapott választ.

   Az országgyüléstől állami segitséget kértek. Negyvenezer forintot igértek
nekik és kaptak kétezret.

   A  fejetlenség  és  rendszertelenség oka az volt, hogy Teréz grófnő kevés
időt  tölthetett  Pesten  s  az  egyesület  ügyeit  részben  egyéb dolgokkal
elfoglalt,   részben   pedig   felületes  emberek  intézték.  S  miközben  a
fáradhatatlan  apostoli  nő  Ausztriában,  Németországban, Franciaországban,
Angliában,  Olaszországban  és Svájcban utazott, hogy azokban az országokban
is  megszervezze a gyermekkerteket, itthon bizony meglehetősen ferdén mentek
a dolgok.

   Mégis: a gondolat hóditott s az intézetek száma igy is szaporodott.

                                      *

   Budán  1849-ben,  március  9-én  megnyitották a második intézetet, Pesten
pedig  tiz  nappal  később  az  elsőt,  még  pedig  a  Három korona- (később
Nagykorona-,  most Wekerle Sándor -) utcában. Mig a budai intézetek nevelési
nyelve  a  német  volt, a pestiben magyarul nevelték a gyermekeket. Ezért az
intézet  legfőbb  pártfogója:  Mária  Dorottya főhercegnő kétszer akkora évi
összeget  adományozott,  mint  a  budaiaknak.  (Ezek ötvenkét pengő forintot
kaptak, a pesti száznégyet.) Ugyanabban az évben, junius 13-án, megnyitották
a  harmadik  budai  intézetet  is,  ősszel  pedig  megnyilt  az első vidéki:
Besztercebányán.  Ennek  a  megalapitója  Zmeskál Miklós nyugalmazott udvari
titkár  volt,  aki  Bécsben  lakott és Beethoven egyik legmeghittebb barátja
volt.

   Az  egymásután  megnyiló  intézetek  lassankint  eloszlatták a társadalom
közönyösségét  és  ráterelték  a  figyelmet  a fanatikus kitartással dolgozó
Brunsvik   Teréz   alkotásaira.   Sorra   jelentkeztek   a   jómódu  emberek
alapitványokkal és adományokkal.

   Nyolcvan  gyermekkert volt Magyarországon 1881-ben, amikor Brunsvik Teréz
meghalt. De emlékét nem csupán ezek őrzik, hanem az a sok külföldi intézmény
is, amelyet az ő zsenije és energiája hozott létre.

                                      *

   Brunsvik   Terézről   Magyarországon  csak  azokat  a  kétes  hitelességü
kapcsolatokat   tudják,  amelyek  szerint  Beethovennek  menyasszonya,  vagy
legalább  is  ideálja  volt.  Alkotó  munkásságát, uttörő érdemeit és emberi
erényeit  nem  ismerik.  Női  Széchenyi Istvánnak nevezték kortársai s ezt a
megtisztelő  elnevezést  meg is érdemelte. Egész ember volt, nagy ember volt
egymagában  is.  Méltatlanság az emlékezetével szemben, ha egyéni érdemei és
egyéni  értéke  helyett  kerülő  uton,  másnak  a  szárnyán  akarják magasra
emelni...

Kép Brunsvik Terézrôl                    Kép a budai gróf Brunsvik palotáról