Az iszlám napjaink egyik legnagyobb, és hívei számát tekintve napról-napra növekvő világvallása.
Kialakulásának, terjedésének, sok-sok évszázados fennmaradásának, fejlődésének egyik sarkpontja
a tudás, a tanulás, a tanult emberek megbecsülése. Allah követői régtől fogva úgy tartják, az
embernek ahhoz, hogy igazi hívő legyen, hogy megérthesse az Isten által teremtett világ
nagyszerűségét, törvényeit, folyamatos tanulásra van szüksége. Hagyományaik ezt az állhatatos
tanulást ajánlják „a bölcsőtől a sírig”.
Ez a kötet (mely a szerző szinte valamennyi, az iszlámról eddig megjelent művét szintetizálja)
alapvetően azzal a céllal íródott, hogy bevezetést nyújtson az iszlám középkori (7-15. századi)
nevelés- és művelődéstörténetébe. Az iszlám vallás alaptanításainak, fő irányzatainak,
világképének, ember- és gyermekszemléletének bemutatása mellett a régi muszlim pedagógiai művek
sokszempontú jellemzése, fordítás- és hatástörténetük vázolása éppúgy helyet kapott a kötetben,
mint az egyes iskolatípusok kialakulás- és fejlődéstörténetét, működési feltételeit, oktatási
tartalmait és módszereit elemző fejezetek.
A könyvben fontos helyet foglalnak el a középkori iskolák mindennapi világát, a tanári hivatást
és a diákok életét bemutató részek, és az iskolán kívüli művelődés színtereit – a
csillagvizsgálókat, a zeneiskolákat, a könyvtárakat, a kórházakat és más helyszíneket –
feltáró alfejezetek. Kiemelt helyen áll továbbá a muszlim nevelés- és tudománytörténet európai
hatásainak áttekintése, a muszlim ismeretanyag és oktatási-vitatkozási-érvelési módszerek
kontinensünkön való jelenléte és recepció- illetve hatástörténete. A mű minden eddigi magyar
nyelvű összefoglalásnál részletesebb historiográfiai áttekintést nyújt arról is, hogy a 19-20.
századi hazai és nemzetközi neveléstörténet-írásban hogyan ábrázolták az iszlám nevelésügyét.